Sziasztok! :) Elékeztünk a 20. részhez és e kerek szám miatt egy jó hosszú bejegyzéssel érkeztem! Örülök, hogy eljutottam idáig és ennyi idő alatt lett 3 feliratkozóm, 1000+ oldal megjelenítésem és egy díjam! A blog teljes design átalakításon ment keresztül és arra szeretnélek kérni titeket, olvasókat, hogy véleményezzétek, hogy milyen lett és még min kéne javítanom! Jó olvasást! ;)
Bye: Maja
Reggel eléggé nyúzottan ébredtem. Nagyon rossza éjszakám volt, alapból későn feküdtünk le, plusz az esti horror film miatt rém álmaim voltak és félóránként fent voltam...Mírával együtt. Ugyanis ő se tudott aludni és este többször is összetalálkoztam vele a konyhában.Mondjuk azon meglepődtem, hogy nem az ébresztő keltett, ami gyanús is volt, de aztán gondoltam megint biztos felriadtam és kb. hat óra lehet, már nem alszok vissza egy órára. Ami azért jól esett volna, de féltem, hogy nem tudok majd felkelni időben. Úgy hogy reggeli lassúsággal csináltam magamnak egy kávét, amit 10 perc alatt meg is ittam és kicsit feléledtem tőle. Elmentem zuhanyozni, enni, fogat mosni, tehát megcsináltam a reggeli tennivalóimat, majd mikor mindennel végeztem Míra is felkelt. Amíg ő készülődött, gondoltam netezek egy kicsit a telefonomon, de amikor a képernyő felvillant megállt bennem az ütő...8:50 volt és nekem kilenckor edzésem van. Mírának addig kapcsolgattam fel- le a villanyt a fürdőben és kiabáltam, míg ki nem jött, majd a kezénél rángatva kihúztam a lépcsőházba. Amíg ő bezárta a bejárati ajtót, addig én folyamatosan nyomtam a csengőt a fiúknál, ameddig Carlos ki nem nyitotta az ajtót. Ahogy láttam, ő teljesen friss volt, és fel is volt öltözve.
- Jó reggelt!- köszönt széles vigyorral az arcán. Azt hiszem jó napja van...
- Már akinek jó! El fogok késni edzésről, ha most azonnal nem jöttök!- mondtam kicsit hisztérikus hangon.
- Oké, nyugi van. Már jövünk is.- nyugtatgatott Carlos- Fiúúúk! Gyerteeek!
Csodával határos módon mindegyik kész volt és senkire sem kellett várni.
- Mióta vagytok fent?- kérdezte Míra.
- Hát kb. hét óra- válaszolt Logan.
- És miért nem keltettetek fel? Jamesnek mondtam, hogy 9-kor edzésem van!- akadtam ki.
- Nekünk ilyet nem mondott- védekezett Logan.
- James, most ha lenne időm akkor kinyírnálak, de mivel nincs, ezért siessetek már, mert elkések!- kiabáltam rájuk és elkezdtem lerohanni a lépcsőn.
- Valaki bal lábbal kelt ma- motyogta James. Szívesen vitába szálltam volna vele, de figyelnem kellett a lépcsőfokokra, nehogy leguruljak a végén.
Hát mázlim volt, hogy már az edzős cuccom volt rajtam és nem kellett átöltöznöm, mert pont elkezdték a bemelegítést, mire én odaértem.
- Sziasztok! Bocsi Andi a késésért!- kiabáltam ki a szertárból az edzőnek.
- Pont időben jöttél.
Az edzés még jó is lett volna, ha Vivi nem lök fel minden harmadik percben.
Amikor végeztünk, az öltözőnkben (igen mivel mi vagyunk a felnőtt csapat után a legidősebbek kaptunk külön öltözőt) gyorsan lezuhanyoztam és már el is köszöntem a többiektől, de Janka (a kapusunk) utánam szólt.
- Szasza akkor 3-kor csapat buli nálunk.
- Öhm...én nem tudok menni, mert a fiúknak nem tudom mi a tervük mára...sajnálom, majd máskor megyek. Ja meg akkor dolgozok is.
- Gregék csak meg értik...
És akkor bevillant valami...
- Basszus Gregék! Bezárva hagytuk őket!
- Mi?
- Hosszú sztori, majd elmesélem, de most sietnem kell!
Rohantam a többiekhez, ahogy csak tudtam, majd amikor odaértem hozzájuk furcsán néztek rám.
- Mi van, nem futottál eleget edzésen?- próbált viccelődni Carlos.
- Greg...Ádám...bezártuk...őket...a szobájukba...és...nem...engedtük...ki...őket- mondtam szaggatottan, mert azért felsprintelni a lelátóra nem olyan könnyű, mert rohadt sok a lépcső.
- Basszus! Siessünk!- kapott észbe Míra is. 10 másodperc múlva Mírával már kint voltunk az autónál, de látszólag a fiúk nem értették a dolgot.
- Minek siettek? Tizenegy óra van, még biztos alszanak- nyugtatott minket James.
- Vagy nem. És ha felkelnek, akkor egy: éhesek. Kettő: szomjasak. És három: pisilniük kell. És hogyha ez már megtörtént valamelyik sarokba akkor ti takarítjátok fel!- sorolta Míra.
- Miért mi? Ti nem engedtétek ki őket!- szállt vitába James.
- De miattatok nem érünk oda időben, mert szerintetek ráérünk!- folytatta Míra.
- Én nem fogok utánuk takarítani!
- Azt várhatod, hogy majd én fogok!
Amíg ezek ketten vitatkoztak, mi csak néztük őket.
- Milyen aranyosak! Úgy veszekednek, mint a házasok!- mosolyogtam le sem véve a szemem róluk.
- Szerintetek is össze fognak jönni?- nézett ránk Kendall.
- Aha- adott egyszerű választ Logan.
- Ezer százalék- mondta Carlos, miközben kibontott egy csomag rágót.- Kértek?
Mindannyian bólintottunk, majd mindenkinek adott szigorúan csak egyet.
- Figyeljetek! Nem akarlak titeket megzavarni, de amíg ti itt veszekedtek, addig Gregék szépen összepisilik magukat!- állította le őket Logan.
- Jogos- bólint Míra.
Hát nem volt olyan jó ötlet hagyni, hogy Míra és James egymás mellé üljenek az autóban, mert az úton folytatták a veszekedést.
- Na, jó! Ha kell, akkor ti fogtok takarítani! Ketten!- zártam le az ügyet, ők pedig csak egy morgással fejezték ki nem tetszésüket.
A lépcsőházban elköszöntünk a fiúktól és megbeszéltük, hogy fél óra múlva találkozunk ugyan itt, és akkor meghívnak minket egy pizzára. Amikor beértünk a lakásba első dolgom volt kiengedni a fiúkat a szobából.
- Utat kérek! Utat!- kiabálta Ádám, miközben rohant a WC-re. Gondoltam, hogy ez lesz...
- Greg neked nem kell?- kérdeztem.
- Nekem nem kell. Én elvégeztem már- válaszolt és felmutatott egy üveget.
- Fúj de undorító vagy! Dobd már ki!- röhögött Míra és Greg elindult a konyha felé.
- De ne ide, hanem a szemét ledobóba!- álltam el az útját.
- Még valamit?- kérdezte gúnyosan.
- Ha már arra mész, kivihetnéd a szemetet is- töprengtem.- Csak költői kérdés volt, ne reménykedj- lépett ki az ajtón Greg.
- Akkor majd Ádám kiviszi- rántottam meg a vállam.
- Mit viszek ki?- kérdezte az említett személy.
- A szemetet- válaszolt Míra.
- Majd Greg- próbálta hárítani a munkát Ádám.
- Én ugyan nem- zárta be az ajtót maga mögött a fiú. Itt kezdett elfogyni a türelmem.
- Ha továbbra is itt akartok lakni akkor valaki most azonnal kiviszi!- kiabáltam rájuk. Na ez már hatásos volt, mert tudják, hogy képes vagyok kirakni őket a lakásból, így mind a ketten rohantak a konyhába. Végül nem tudom ki vitte ki, mert Mírával bevonultunk a szobánkba és felpróbáltam vagy 5 összeállítást, mire valamelyik megfelelt. Azért edzős cuccban mégse mehetek...
A maradék időben, gondoltam felmegyek Ask.fm-re, úgy is régen néztem meg, biztos van már egy pár kérdésem. Hát másfél hete körülbelül, hogy válaszoltam kérdésre, és most 459(!!) megválaszolatlanom volt. Ennek több mint a fele az volt, hogy: "Nem te voltál a TV- ben Kendallel?". Ezek közül egyre válaszoltam, hogy: "De én voltam, de nem tudtam róla, hogy benne leszek a TV- ben...". 1 perc nem telt el, és már jött is az újjabb kérdés: "És komolyan jártok??O.o". Válaszom rá: "Nem, mi csak barátok vagyunk, nem kell semmit beleképzelni...". Ezek után láttam, hogy a lájkjaim száma is megnövekedett: kb. 4000- ről 51874- re, a követőim száma pedig 727-re ugrott fel. És egy folytában csak több lett. Ezek után jött egy nagyon kedves kérdés: "Kár...szépek lennétek együtt :)". Erre azért válaszoltam: "Hááát nem vitatkozom :D". Mondjuk ez a kérdés mellett volt vagy 60 olyan, amiknek körülbelül az volt az értelme, hogy :"Tudom, hogy hazudsz és együtt vagytok...ha nem járnátok, nem cipelgetne a kezében...". Ezeket inkább figyelmen kívül hagytam, egy: mert nem érdekel, kettő: mert mentünk pizzázni.
A sztárocskáink is akkor léptek ki az ajtón, mint amikor mi.
- Gregék jönnek?- kérdezte Carlos.
- Szerinted? Az ingyen pizzát ki nem hagyják- forgattam meg a szemeimet.
- Úgy ám!- karolt át két oldalról Ádám és Greg.
Nem volt kérdés, hogy a Plázába megyünk kajálni. De azért volt egy kis hátránya...Így, hogy a TV- ben mondták, hogy a fiúk Fehérváron vannak, elég sokan felismerték őket és kértek egy autogramot/fényképet. Magyarul lehetetlen volt nyugodtan enni, úgy hogy amilyen gyorsan csak lehetett betoltuk a pizzákat és húztunk haza...Ahol persze unatkoztunk. Úgy hogy ötlet börzét tartottunk.
- Mi lenne, ha elmennénk valahova?- dobta fel az ötletet Logan.
- De mégis hova?- kérdezte James.
- Istenem, de idióta vagy! Nyár van, 40 fok. Mégis hova mehetnénk?! Persze, hogy a Balatonra!- válaszoltam. Mivel ez az ötlet mindenkinek tettszett, megbeszéltük, hogy fél kettőkor indulunk. Csak egy baj volt, ami nekem eszembe se jutott...
- Szasza eltudsz kéredzkedni a munkahelyedről?- húzta el a száját Míra. Ezután toltam egy szép, hosszú és választékos káromkodást.
- Hát egy próbát megér...De akkor el kell kéredzkednem holnapra is, mert meccs lesz...- gondolkoztam.
- De akkor kérd már el a pénteket is, mert akkor ünneplünk!- kiabálta Greg.
- Mit?- kérdezték egyszerre a fiúk.
- Szasza szülinapját- válaszolt helyettem Míra.
- Mennyi leszel?- érdeklődött Kendall.
- 18. Hivatalosan is nagykorú- jelentettem ki büszkén.
- Akkor irány a cukrászda- mondta Ádám.
- Majd megígérem neki, hogy jövő héten vállalom a hétvégei műszakot is- gondolkoztam.
Pár perc alatt odaértünk a cukrászdába, de az ajtó előtt megálltam.
- Mi van? Miért álltál meg?- kérdezte Logan.
- Hát tegnap amikor késtem, azt mondta, hogy még egy húzásom van és kirúg...Mi van ha kirúg?- estem teljesen kétsége.
- Nyugi nem fog- nyugtatgatott Míra.
- Ha nem enged el, akkor menjetek nélkülem- mondtam a többieknek.
- De el fog. Főleg ha én itt vagyok! Engem szeret! Én tudom!- biztatott Greg. Erre mindenki elkezdett röhögni, szóval jó kedvvel mentünk be a cukrászdába. Bementünk a főnököm irodájába mind a nyolcan és szerencsénkre ott volt.
- Szandra! Hogy hogy itt vagy ilyen korán ezekkel?- lepődött meg.
- Hát csak azt szeretném megkérdezni, hogy a főnök úr eltetszik- e engedni a héten munkából, mert ma a nagymamámhoz be kell mennem a kórházba, holnap meccsem lesz, pénteken meg szülinapom- hadartam el egy szuszra és olyan szépen próbáltam rá mosolyogni, amennyire még senkire. A hazugságon meg még én is meglepődtem, mert csak úgy jött mint a vízfolyás, még gondolkodnom sem kellett. A többiek kérdőn néztek rám, én meg csak megrántottam a vállam és reméltem, hogy a főnököm elenged...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése