21. rész Augusztus 15. szerda 13:08

A hazugságon meg még én is meglepődtem, mert csak úgy jött mint a vízfolyás, még gondolkodnom sem kellett. A többiek kérdőn néztek rám, én meg csak megrántottam a vállam és reméltem, hogy a főnököm elenged...
- Hát ma, mivel a nagymamádról van szó elengedlek. Holnap meg ha nem engedlek el, úgy is lelépsz, szóval a holnap is rendben. De a péntek nem! Milyen kifogás az, hogy szülinapod van?!- akadt ki teljesen a főnököm.
- Ajj kérem, engedjen el! Jövő héten hétvégén is bejövök dolgozni, ha elenged!- könyörögtem.
- Nem! Határozottan nem!- tartotta magát az eredeti elvéhez. Ezután már mindenki elkezdte nyaggatni, de így sem gondolta meg magát.
- Kérem! Bulizni fogunk és ha akar ön is eljöhet!- könyörgött Ádám.
- Na jó! Tudjátok mit? Mivel nem elég neked 2 nap szabadság, így egyet sem kapsz! A nagymamádhoz be lehet menni munka után is, a meccsedet meg nagyon magasról leszarom! Ugyan úgy, ahogy a szülinapodat is! Mint már említettem neked, ez egy munka hely! Ahol dolgoznak! És nem lehet minden második napra szabadságot kérni! Ha ez nem tetszik, el lehet menni!- üvöltözött velem, vagyis velünk.
- De...- próbáltam volna mondani valamit (még én sem tudtam mit), de belém folytatta a szót az én "drága" főnököm.
- Nincs de! Van még 20 perced kezdésig, addig azt csinálsz amit akarsz, de 20 perc múlva legyél itt! És most tűnés az irodámból!- tessékelt ki minket az irodából, majd becsapta mögöttünk az ajtót.
Senki sem szólalt meg, mindenki elmélyedt a gondolataiban, amíg odasétáltunk a cukrászdától nem messze lévő Országalmához. Mindannyian leültünk a szélére és magunk elé néztünk. Végül Logan törte meg a csendet.
- Akkor most mi lesz?
- Természetesen elmentek nélkülem a strandra, én meg lebuszozok, vagy nem tudom- ismertettem a számomra egyértelmű variációt. 
- Te hülye vagy? Tudod mikor hagyunk itt!- nézett rám Míra.
- Most nehogy már miattam unatkozzatok! Menjetek már!- utasítottam őket, de csak hülyén néztek rám.
- Ezt te sem gondolhatod komolyan- röhögött James. Éppen visszaszóltam volna neki valamit, de Kendall felállt, és szembe fordult velünk.
- Senkit sem fogunk itt hagyni- kezdte a mondandóját.
- Lelki fröccs szagot érzek- suttogta Logan.
- Mi vagyunk a Big Time Rush! Soha senki és semmi nem állított meg minket! És most akarjátok ezt elkezdeni? Egy ilyen ember állítson meg minket abban, hogy egy rohadt nagyot bulizzunk ma és pénteken? Nem! El fogunk menni ma a Balatonra, holnap Szasza elmegy a meccsére, a pénteket meg végig bulizzuk! És ezen senki sem fog változtatni!
- És ezt mégis hogy akarod elérni?- érdeklődtem.
- Azt csak bízd ide- mosolygott magabiztosan Kendall.
Visszamentünk a cukrászdába és megkerestük a főnököm.
- Már megint mit akartok?- kérdezte cseppet sem kedvesen.
- Van egy ajánlatunk- kezdte Kendall.- Mi lenne, ha kicsit fellendítenénk az üzletet?
- Mégis hogyan?
- Mondjuk ha egy bizonyos fiú banda, név szerint a Big Time Rush ingyen koncertezne teljes fél óráig a cukrászdában és azt mondaná minden rajongójuknak, hogy itt a legjobb a fagyi és a süti, akkor elengedné erre a három napra Szaszát?
- Kettő feltétele van- egyezett bele félig a dologba a főnököm, mire Kendall csak bólintott, jelezve, hogy folytassa.- Egy: egy órán keresztül koncerteznek. Kettő: ha ideszerváljátok őket fél órán belül, akkor rendben.
- Háromnegyed óra koncert. És ne aggódjón, 10 perc alat itt lesznek- nyújtotta a kezét Kendall, amit a főnököm megrázott.
- Hát kíváncsi leszek arra a 10 percre!- nevettett fel kajánul.
Ügyet sem vetve rá kimentünk a cukrászda elé. Kendall és én elfutottunk (szó szerint futottunk) Kendall gitárjáért.
- Kösz, hogy segítesz- törtem meg a már szinte kínos csendet a visszafele úton.
- Alap- mosolygott rám.
- És mi van, ha nem hiszi el, hogy ti vagytok a Bug Time Rush?
- You Tube. Megmutatjuk egy videóklippünket- magyarázta.
- Látom te mindenre gondoltál- nevettem fel.
- Sokszor húztam ki a srácokat a bajból ilyen gyors ötletekkel és azokat is ilyen jól kellett megtervezni...Egyszerűen zseni vagyok!- nevett ő is.
- A kis egó!- ütöttem bele a karjába.
- Erőset ütsz egy lányhoz képest- bólintott elismerően.
- Te pedig sokat nyafogsz egy fiúhoz képest- vágtam vissza.
- Gyorsan tudsz reagálni.
- Gregék mellett te is megedződtél volna ilyen téren.
- Majd megedződök- rántotta meg a vállát.
- Egy hét alatt? Kétlem!- nevettem.
- Ki mondta, hogy egy hét alatt?
- Akkor tovább maradtok egy hétnél?- csillant fel a szemem.
- Nem, de tuti visszajövünk még.
- Óóó...Értem.
Pont időben értünk oda a cukrászdába, majd bementünk a főnökömhöz.
- Na hol a Big Time Rush?- kérdezte gúnyosan.
- Pont maga előtt- válaszoltam.
- Na persze...Ez a négy fiú?
- Igen.
- Bizonyítsd- nézett velem farkaszemet.
Előpvettem a telóm és You Tube- on rájuk kerestem, és beraktam egy videóklippüket, cím szerint Superstar- t. Ami mondjuk nem volt teljes, mert a sorozatból volt kivágva.
- Ezt nem hiszem el! Az egyik alkalmazottam a Big Time Rush egyik tagjával jár! Ez jó kis reklám a cukrászdának.
- Mi nem járunk!- tiltakoztunk egyszerre Kendallel.
-Nekem mindegy. A lényeg, hogy kezdjetek énekelni.
A srácok kimentek a cukrászda elé és leültek a lépcsőre.
- Tetszik a sapkád a klipben. Nekem is van olyan- intéztem szavaimat Kendallhez.
- Kösz. Szeretem az ilyen sapikat. Fiúk! Jó, ha a Cover Girl- el kezdünk?
Mindannyian bólintottak, és elkezdtek énekelni, miközben Kendall kísérte őket gitárral. Pár tizenéves lány amint meghallotta a dalt, máris odajött, de rajtuk kívül még nagyon fiatal (5- 6 éves) gyerekek is odajöttek a szüleikkel és egy páran a gitártokba pénzt (!!) is dobtak. Gyorsan kivettem belőle és visszaadtam a személynek aki beledobta.
- Nem pénzért énekelnek. Inkább vegyen egy fagyit Fehérvár legfinomabb cukrászdájában!- mutattam a cukrászda bejáratához. És a tömeg megindult befele. Gyorsan beszaladtam utánnuk, majd valahogy utat törtem magamnak a pulthoz. Klau éppen akkor érkezett meg.
- Mi ez a nagy tömeg?- kérdezte. Azt hiszem a hátsó ajtón jött be...
- A fiúk toborozzák a népet énekléssel, Míráék meg betessékelik őket a cukrászdába- magyaráztam, miközben már elkezdtem kiszolgálni az embereket.
- És mennyit kapnak érte?
- Ingyen csinálják. Csak így a főnököm elenged 3 nap szabadságra- mosolyogtam.
- De mázlista vagy, hogy ilyen barátaid vannak! Az enyémek otthon ülnek és TV- t néznek- panaszkodott.
- Tök jó lenne, ha velünk jöhetnél, csak az a baj, hogy ezt is alig bírtam kikönyörögni és szerintem azt már nem engedné meg, hogy mindketten elmenjünk...
- Nem baj, majd legközelebb!
- Egyre többen vannak! Ebből jó bevétel lesz!
- Ja, és alig kapunk belőle valamit- sopánkodott Klau.
- Hát így van ez rendjén- nevettem fel, majd folytattam a kiszolgálást.- Szia, mit adhatok?
- Szia Szasza, régen láttalak!- mosolygott rám egy számomra nem túl kedves személy...