16. rész Augusztus 14. kedd 15:15

Végül végig futottam az egész városon a cukrászdáig és így negyed háromra odaértem. Nagyon reménykedtem, hogy ne legyen ott a főnököm, de ez nem igazán jött össze. A cukrászdában a nagy tömegben (mindig tömeg van) egyből kiszúrt és kiabálni kezdett velem.
- Szanda, hogy képzeled ezt, hogy háromnegyed órás késéssel érsz ide?
- Sajnálom, elszaladt az idő- motyogtam.
- Elszaladt az idő? Igen? Még is mivel? Azzal, hogy az idióta barátaiddal hülyülsz? Tudod ez egy munkahely! Ahol az emberek dolgoznak! Tegnap énekeltél munka helyett, ma elkésel! Mi jön ezután? Csak nem pénzt veszel el a pénztárgépből? Egy húzásod van! Egyetlen egy és repülsz! És ezen majd se a sírás, se a könyörgés nem fog segíteni!
- Eszembe se jutna, hogy meglopjam- sütöttem le a szemem, mert oké, tényleg elkéstem, de miért lopnék?
- Hát remélem. Na menny segíteni Klaunak- mondta valamivel higgadtabban és elindult a neki kialakított "irodája" felé.
- Idegbeteg- mondtam inkább magamnak, mint másnak, de úgy látszik a főnököm meghallotta.
- Mit mondtál?- ráncolta a szemöldökét.
- Semmit- kerültem ki és bementem Klauhoz a pult mögé.
- Szia! Hol voltál?- kérdezte mosolyogva.
- Szia. Otthon- válaszoltam, miközben kiadtam egy fagyit egy kisgyereknek.
- És ezért elfelejtettél munkába jönni?- húzta fel a fél szemöldökét Klau.
- Hát nagyjából.
- Ez nem volt túl meggyőző. Na halljam, hol jár az eszed?
- Hát elmentünk korizni- válaszoltam.
- Ennyi?- kérdezte.
- Nem egészen.
Na jó, ezek után elmeséltem neki mindent nagyon részletesen. Kárment, a majdnem esésem stb.
- Eseménydús délelőttöd volt az biztos- bólogatott.
- Eléggé.
- És akkor most te meg Kendall jártok? Csak mert most kézen fogva koriztatok meg tegnap az ölében ültél és nekem ebből ez jön le...
- Nem!- vágtam rá talán a kelleténél gyorsabban.- Bár mondjuk nem bánnám.
- Óóó! Értem.
- Ajj és ott voltunk egymással közel, nagyon közel. Éreztem azt az eszméletlenül jó illatát, meg ott volt a gyönyörű zöld szeme, amivel pontosan a szemembe nézett... Legszívesebben megcsókoltam volna- emlékeztem vissza arra a pár másodpercre a koripályán.
- És miért nem tetted?
- Hát képzeld magad az ő helyébe. Eléggé híres és szerintem már sok lány átcseszte. Még a végén rólam is azt gondolná, hogy egy k*rva vagyok, akinek csak a pénze és a hírnév kell. Plusz te mit szólnál hozzá, ha egy fiú, akivel 1 napja találkoznál megcsókólna?
- Jogos- bólintott.
- És Mírával még nem is tudtam ezt kirészletezni, mert végig ott voltak a fiúk is. Majd este csak elmennek.
Ezek után beszélgettünk még ezer más dologról, többek között arról, hogy ma még nem is találkoztam Viviékkel. Amit nem bánok.
A munkaidő gyorsan elszaladt, így, hogy végigbeszéltük Klauval. És elég vicces, hogy még csak most vettem észre, hogy milyen jófej. Meg tök rendes, hogy meghallgatott.
- Figyelj, nincs kedved átjönni hozzám?- kérdeztem tőle amikor kiléptünk a cukrászdából.
- Persze, hogy van! Mikor?
- Mondjuk most?
- Rendben.
- Csak tudnám, hogy hol vannak a többiek...- néztem meg az időt a telómon, ugyan is úgy volt megbeszélve, hogy ötre idejönnek. Gyorsan írtam egy üzit Mírának.
Én üzenetem: Hol vagytok? SzSz
Nem is kellet többet várnom 30 másodpercnél már jött is a válasz.
Míra üzenete:Óóó, már ennyi az idő?! Bocs elvoltunk a szívatásokkal... MR
Én üzenetem:És hogy ment? SzSz
Míra üzenete:Szereztem egy pontot! :P MR
Én üzenetem:Mit csináltál? SzSz
Míra üzenete:Jó öreg fingópárna xD MR
Én üzenetem:Ne már hogy nem vették észre?! SzSz
Míra üzenete:Pedig nem....egyszerűen őstehetség vagyok a szívatásban :P ;D MR
Én üzenetem:Kis egó...Na mentünk akkor haza. Jön Klau is. SzSz
Míra üzenete:Oks MR

Hát igen, ilyen egy beszélgetésünk....érdekes. Alapból a témák mindig ilyenek, meg mániánk, hogy az üzenet végére odatesszük a nevünk rövidítését, pedig a telón látjuk ki küldte. SzSz =Szasza  MR = Míra Hogy miért nem a monogrammunkat írjuk? Mert az úgy túl egyszerű... És a vicces ebben az, hogy előszőr ezzel Greget és Ádámot is őrületbe kergettük (hogy csak a nevünk mássalhangzóit írtuk le), de mára ők is így írnak üzit. GRG = Greg DM = Ádám
- Persze, hogy elfelejtettek elém jönni- mondtam Klaunak.
Káoszra számítottam a lakásban, de nagy meglepetésemre rend volt mindenhol.
- Sziasztok!- köszöntünk Klauval amikor beértünk a lakásba.

A többiek köszönés helyett intettek egyett.

- Kértek inni?- kérdeztem, ugyan is hirtelen beugrott egy terv, hogyan növelhetnénk a pontjaink számát. A többiek bólintottak egyet, ezzel jelezve, hogy szomjasak. Igazából nem nagyon zavartatták magukat, hogy Klau is itt van, ugyan úgy elnyúlva feküdtek, vagy az ágyon vagy a földön illetve babzsákfotelben. Barátnőm ledobta magát a szabadon maradt babzsákfotelbe és mivel a fiúk a TV- ben néztek valami Adam Sandler filmet (pontosan nem tudom melyiket) néha hangosan felnevettek és nem igazán beszélgettek Klauval, így elővette a telóját és ha jól láttam sms- ezett valakivel. 

Kint a konyhában elmondtam Mírának a tervem: limonádét csinálunk.

- És ettől miért leszünk gazdagabbak egy ponttal?

- Mert a fiúké nem éppen limonádé lesz. Cukor helyett só, víz és citromlé arányafordiítva.

- Okos- bólintott elismerően Míra. Gyorsan csináltunk 4 ilyen valamit és 5 limonádét és 2 külön tálcán bevittük őket. Nálam voltak a kotyvalékok így én odaadtam azokat Gregnek, Ádámnak, Jamesnek és Carlosnak, akik mit sem sejtve ittak belőle, majd kb. 2 korty után visszaköpték a pohárba.

- Ez meg mi?- kérdezte James fancsali képet vágva.

- 25% só 25% víz és 50% citromlé- sorolta Míra.

- Asszem ez egy szívatás- mondta Kendall, majd behúzott nekünk egy strigulát. Így az állás 2-0 nekünk.

- Nem hiszem el, hogy a klányok állnak nyerésre- rögött Kendall, majd Mírával olyan röhögő görcsöt kaptunk, hogy majdnem megfulladtunk.