15. rész Augusztus 14. 13:20 kedd

Maximum a 3. dalt fejeztem be (R5-Loud), amikor az ajtóból tapsot hallottam. Mindenki ott állt az ajtóban, bár nem tudom mióta.
- Mióta vagytok itt?- raktam el gyorsan az ágy alá a gitárom.
- Kb. fél perce- válaszolt James.
- Miért nem mondtad, hogy ilyen jól énekelsz?- kérdezte Kendall. Ezen akaratlanul is elnevettem magam, mert azért ez nem volt olyan jó.
- Iskolás kora óta állandóan énekel- mondta Míra.
- Mi? Ez nem igaz! Csak ritkán szoktam énekelni és a gitárt is apám vette még nekem 12 éves szülinapomra, mondván "a gitárnak minden gyerek örül"- tagadtam.
- Bocs Szasza, de ebben egyet kell értenem Mírával, még ha nem is akarok. Tényleg mindig énekelsz. Amikor zenét hallgatsz, énekled te is. Suliban az órákon is énekelsz, főzés közben, TV nézés közben, ami rohadtul idegesít, ha unatkozol akkor is énekelsz nekünk, hogy csinálj valamit, és még sorolhatnám- mondta Greg.
- Nem akarsz velünk énekelni csütörtökön a koncerten?- tette fel a költői kérdést Logan.
- Ezt inkább most kihagynám. Plusz csütörtökön lesz meccsem és nem tudnék ott lenni a próbákon- mondtam a kifogásokat.
- Hánykor lesz a meccsetek?- érdeklődött Kendaal.
- 2- kor.
- Úúú...hát akkor elég necces lesz, hogy oda érünk-e, mert 13:30- tól táncpróbánk lesz- húzta el a száját James.
- Nem gond. Úgy is nyerünk- nevettem, de belül azért kicsit fájt.
- A kis magabiztos- mondta Carlos, aki eddig csendben volt.
- Óóó Carlos észre sem vettelek. De a képet láttam amit kiraktál. Tök tetszik az a kép- mosolyogtam, miközben kimentem a konyhába és elővettem a szekrényből egy szódás szifont (spriccelős üveg, régen ebben adták el a szódát és ilyen esetekre vettem egyet).
- Tényleg?- kérdezte félve.
- Nem.- nevettem.- Miért is raktad ki?- kérdeztem még kedves hangon.
- Csak...mert...olyan viccesen alszol...tudod, nyitott szájjal- magyarázta.
- Hát neked az vicces, ahogyan alszok, nekem pedig ez!- és már spricceltem is rá a vizet. Vagy is rá akartam, de kitért előle és így Jamesre ment az egész.
- Te hülye vagy?! Ez a kedvenc pólóm!- kiáltotta James.- És ha ez nem lenne elég, még a hajam is vizes lett!
- Nyugi hercegnő, majd megszárad!- nevettem és megint célba vettem Carlost, majd spricceltem. És most már el is találtam.
- Hercegnő? Ez tetszik- bólogatott elismerően Logan.
- Hát jó! Ha harc, hát legyen harc!- mondta Carlos és nekem vágott 3 párnát.
- Te lehercegnőztél?- háborodott fel James, én pedig bólintottam egyet.- Carlos, szövetkezzünk!- és összepacsiztak.
- Hééé! Ez nem ér! Ti ketten vagytok! Míra gyere a csapatomba!- és már ott is termett mellettem.
- Miért a te csapatod? Miért nem az én csapatom?- kérdezi Míra.
- Jó, akkor a MI csapatunk- hangsúlyoztam ki a mi szócskát.
- Neee, legyen valami menő nevünk!- nyavalygott Míra.
- Mint például?- kérdeztem.
- Mit szólsz az eccavúkhoz?- gondolkodott Míra.
- Tökéletes! Az induló pedig tudod mi lesz, ugye?- mosolyogtam rá mint egy ötéves.
- Na ne viccelj már, persze, hogy tudom!- kacsintott, ezzel azt jelezve, hogy énekeljünk.
- Imádom az eccavút, imádom az eccavút! Ecca- ecca eccavú, imádom! Ecca- ecca eccavú megsimogatnám, ha igazi lenne! De az is! Hát veszek egyet, hogy simogassam, szeret engem és én is őt!- énekeltük egyszerre, a fiúk meg csak néztek.
- Ez meg mi volt?- nézett ránk Kendall, úgy mint a fogyatékosokra.
- Láttátok a GRU-t?- kérdeztem.
- Igen- vágták rá.
- Na, mióta azt láttúk az eccavú a kedvenc állatunk. Van plüss eccavúnk, a dalt is megtanultuk és nem olyan régen csináltattunk egy eccavús csillámtetkót- magyarázta Míra.
- Tényleg ez a dal is a GRU- ból van!- mondta Carlos, mi pedig bólogattunk.
- De miért nem egyszarvú? Miért eccavú?- kérdezte James.
- Mert úgy jó és kész!- mordult rá Míra.

- James nekünk miért nincs indulónk és nevünk?- próbálta úgy suttogni Jamesnek Carlos, hogy mi ne halljuk...nem sikerült.

- Nem tudom, de az tény, hogy kéne egy jó név.- gondolkodott James.- Meg van: James és Carlos Eccavúk elleni szuper csapata.

- Nem hosszú egy kicsit?- röhögött Logan.

- Te csak ne szólj bele! Inkább erősítsd a pártatlanok oldalát!- szólt rá Carlos. Erre Mírával összenéztünk. Szerintem ugyan arra gondoltunk. Szövetkezni kell a többiekkel!

- Logan még észre sem vettem milyen helyes vagy- rebegtette Míra a pilláit.

- Ezt eddig is tudtam. És én inkább pártatlan maradok- nevetett. Erre Míra inkább otthagyta.

- Szia Kendall! Wow, milyen jó a hajad!- mosolygott Míra a fiúra.

- Ez nem fog összejönni. Inkább én is pártatlan maradok- rázta meg a fejét. Míra sikertelen próbálkozásai közben én Gregéket próbáltam meggyőzni, de ők is azt mondták pártatlanok maradnak...vagy is nekem ezt mondták.

- Logan jössz a csapatunkba?- kérdezte reménykedve Carlos.

- Nem.

- Kendall jössz a csapatunkba?- próbálkozott be nála is.

- Nem.

- Srácok jöttök a csapatunkba?- fordult végül Gregékhez.

- Igen.

- Azt mondtátok igen?- vidult fel Carlos és James.

- Ahha.

- Hééé! Nekem azt mondtátok, hogy pártatlanok maradtok!- háborodtam fel.

- A fiúk meggyőzőbbek voltak- mondta a kifogást Ádám.

- De hát én ágyba reggelit ígértem nektek, ők pedig csak megkérdezték!- kiabáltam velük.

- Ilyen az élet- röhögött Carlos.

- Jó, tudjátok mit? Legyetek 4- en. Mi pedig 2-en. Simán nyerünk, mert a lányok okosabbak- mondta Míra.

- Majd meglátjuk. Fogadjunk. Ha mi nyerünk, akkor 1 napig a csicskáink lesztek, de ha ti nyertek akkor fordítva- nyújtotta a kezét James Mírának.

- Benne vagyunk- ráztak kezet.

- Logan és Kendall lesznek a bírók, és holnap 1- óráig lehet szopatni a másik csapatot. Akik többször lesznek megszívatva azok vesztenek- tisztázta a szabályokat Carlos.

- Rendben- vágtam rá, és elfutottam a szobámba. Az ajtó mögül kivettem a nagyon régi fehér táblámat, amiről a filctollat le lehet törölni.

- Ilyened meg honnét van?- kérdezte Kendall.

- Még Mírával vettük ezer éve- magyaráztam, majd felírtam rá a két csapat nevét, alá pedig hogy 0-0 az állás.

- Itt tudjuk vezetni a pontokat- mondta Míra.

- Igen, de a tollat odaadom a Logannak és Kendallnek, hogy mi ne tudjuk átírni az állást- mondtam.

- Oké, akkor a szívatás kezdődhet!- kiabálta James.

- Figyelj Szasza, nem akarok beleszólni, de neked ma nem kell fél 2-re menned dolgozni?- kérdezte Kendall.

- De. Mennyi az idő?- kérdeztem.

- 2 múlt pár perce- nézte meg a telóját.

- Basszus!- rohantam ki a szobából felvenni a cipőmet.- Ti nem jöttök?

- Mire végzel, addigra odamegyünk- mondta Logan.

Intettem nekik egyett az ajtóból és már rohantam is dolgozni.

14. rész Augusztus 14. 12:05 kedd

Több mint egy órát koriztunk, csak így nyolcan. Mondjuk amit mi Mírával műveltünk, az nem igazán nevezhető korizásnak: fogtuk egymás kezét, így tudtunk kapaszkodni valamibe és szép lassan, biztonságosan csúszkáltunk. És csak egyszer estünk el! Vagyis Míra megbotlott a saját lábába és mivel kapaszkodott belém én is eltaknyoltam. Velünk szemben a fiúk nagyon jól tudtak és egyszer sem estek el. Nem is néztem ki Gregékből, hogy tudnak korizni, de Kendalléken is meglepődtem. A jég csak a miénk volt, hiszen csak mi vagyunk ilyen idióták, hogy nyáron, 40 fokban nem strandra megyünk, hanem jégcsarnokba.
Egy óra korizástól nagyon meg tud szomjazni az ember és úgy tűnt, nem csak én gondolkoztam ezen.
- Mennyünk el valamit inni!- nyafogott Carlos.
- Jó ötlet, de előtte meg kéne állnunk. Míra te megtudsz állni?- néztem a barátnőmre.
- Ha egyszer odaérünk a pálya széléhez akkor igen- mondta, mert éppen a jég közepén araszoltunk a kijárat felé.
- Akkor menjünk gyorsan- és nekiindultunk, így már normális tempóban mentünk.
- Hallod a végén még belejöttök- röhögött Logan.
- Nem röhög, együtt érez- szóltam rá. Végül 3 perc(!!) alatt odaértünk a kijárathoz és már éppen mentem volna le a jégről, amikor Kendall visszahúzott. Kérdőn néztem rá.
- Megtanítalak megállni- mosolygott.
- Ti nem jöttök?- kérdezte Míra.
- Nem, de hozz nekem egy energia italt- mondtam.
- Nekem meg egy kólát!- kiabált utánuk Kendall.
- Okké!- kiáltott vissza Carlos.
- Na gyere!- nyújtotta a két kezét Kendall. Gondolkodás nélkül megfogtam a kezeit, így egymással szemben álltunk. Elkezdett hátrafelé korizni, én pedig csak siklottam a jégen.
- El fogunk esni- suttogtam alig hallhatóan.
- Nyugi nem fogunk. Csak bízz bennem- nézett a szemembe.
- Én nem benned nem bízok, hanem a kori tudásomban. Tuti magammal foglak rántani- röhögtem.
- Hát akkor elesünk. És?- nevetett.
- Na mutasd hogy kell megállni! Taníts mester!
- Nos, 3 féle képen lehet megállni, de neked elég a legkönnyebb. Csak annyit kell csinálnod, hogy az egyik korid elejét elkezded húzni a jégen, valahogy így- magyarázta, majd elengedte a kezeimet és megmutatta. Tényleg könnyűnek tűnt, aztán visszajött, újra elkezdett húzni és megpróbáltam. Hát nem éppen úgy sikerült ahogy gondoltam. Amint csak egy lábon álltam elvesztettem az egyensúlyom és éreztem, hogy el fogok esni. Erre még az is rárakott egy lapáttal, hogy leraktam a korim elejét, ami recés volt vagy milyen. Elkezdtem előre esni és becsuktam a szemem, hogy ne lássam. Nem is fájt annyira, mint gondoltam. Aztán kinyitottam a szemem és láttam, hogy nem estem el...Kendall elkapott. Ott voltam hozzá közel. Nagyon közel. Beszívtam az illatát. Tudtam, hogy ez a pillanat nem tarthat örökké. Pedig örültem volna neki.
- Köszi- mosolyogtam rá, miközben ő még mindig a kezeiben tartott.
- Ez csak természetes. És látod? Nem estünk el!- nevetett.
- Itt az....valamit megzavartunk? Mert akkor visszamegyünk- nézett ránk furán Greg, a háta mögött Míra pedig mosolygott, mint egy fogyatékos.
- Nem, dehogy.- mentem oda gyorsan az energia italomért.- Köszi.
- Menjünk haza, már elegem van a jégből!- nyavalygott Míra.
- Oké menjünk- egyezett bele mindenki.
A kisbuszban a felállás ugyan az maradt. A hátsó üléseken, ahogy hallottam mindenki jól el volt, csak mi, Kendallel voltunk végig csendben. És ezt más is észrevette.
- Miért vagytok ilyen csendben?- hajolt előre hozzánk Ádám.
- Csak elfáradtam a korizástól- válaszoltam.
- Akkor BTR maraton lefújva?- nézett rám Kendall.
- Nem, csak ha hazaértünk pihenek majd egy kicsit előtte.- mosolyogtam- Tényleg. Mikor érünk haza?
- Egy 20 perc.
És ez volt az utolsó dolog amit hallottam, mert bealudtam. Legközelebb, amikor kinyitottam a szemem, már a parkolóban voltunk és hála az égnek magamtól keltem fel, nem a fiúk keltettek. A bejárati ajtók előtt elköszöntünk a fiúktól és megbeszéltük velük, hogy egy óra múlva átjönnek és filmezünk. Úgy terveztem, hogy aludni fogok, de nem jött álom a szememre. Egy ideig forgolódtam, de aztán inkább kimentem a szobából megnézni mit csinálnak a többiek. És ahogy gondoltam. Persze, hogy a TV előtt tátották a szájuk. Nem csatlakoztamhozzájuk, hanen inkább felnéztem facbookra és instagramra. Nem lepődtem meg, hogy facebookon 4 barátnak jelölésem volt, instán pedig 4- en bekövettek. Egyértelmű volt, hogy a fiúk voltak. És láttam, hogy kedves Carlos felrakott rólam egy képet facebookra, amikor alszok. Ezért még kapni fog. Instagramon viszont egy eléggé szívenütő képet láttam. Vivi kirakta azt a képet amin Kendallel van a stadionban Míráék edzésén. Alá pedig ezt írta: "Tudom, hogy szeretsz... ;)"
Az ilyen normális? Mert szerintem nem. Na mindegy, inkább kiléptem a közösségikről és hirtelen felindulásból elővettem az ágyam alól a gitárom és csak úgy random elkezdtem énekelni azt a számot ami eszembe jutott. Ani nem volt más, mint Mr. Missh- től a Veled érzem.
"Veled érzem minden szép lesz, hidd el nekem szánt az ég. Bármerre sodor az élet mindig hozzád fúj a szél. Csókod ízét érezném, mert veled szép a világ. Amit érzek nincs rá szó, veled jó, veled jó, veled jó."