10. rész Augusztus 14. 7:45 kedd

Amikor Mírával bementünk a lakásba, konkrétan versenyeztünk, hogy ki menjen először zuhanyozni, így végül amíg mi rángattuk vissza egymást az ajtóból a hajunknál fogva, addíg Greg az álmos fejével beelőzött minket. De mi ezt nem vettük észre először, így még folytattuk egy darabig.
- Ti meg min veszekedtek?- kérdezte Ádám.
- Hogy ki menjen először zuhanyozni- mondtam, miközben éppen elkaptam Míra haját és visszarántottam.
- Ugye tudjátok, hogy Greg éppen zuhanyzik?- nézett ránk. Erre elengedtük egymás haját.
- Most már igen-  bólintott Míra és elment kivenni a hűtőből két dobozos kólát, egyet nekem, egyet magának. Aztán beültünk a babzsákfotelekbe és a TV- ben olyan műsort kerestünk ami mindkettőnknek megfelel. Végül valami zenecsatornán megállapodtunk.
- Szasza, ugye tudod, hogy frankón üres a hűtő?- ivott bele a kólájába Míra.
- Aham. Fel kéne tölteni- helyeseltem.
- Srácok! Ide! Mindketten! Most!- üvöltötte Míra. Kerek 10 perc múlva a fiúk is odaértek a szobába, így kezdetét vette a pénzösszegzés.
- Na, kinek mennyije van?- tettem fel a költői kérdést. Mindenki bedobta az összes pénzét, és hát nem örültünk annyira,- 20.000 Ft? Ennyi? De még csak augusztus közepe van!
- Asszem' lehet menni majd a szülőkhöz, mert ebből most feltöltjük a hűtőt, a többi meg úgy is elfogy egyik napról a másikra, fagyira meg hasonlókra- számolta át mégegyszer a pénzt Míra.
- Kéne keresnetek munkát- gondolkoztam.
- Nekem  van munkám. De csak szeptembertől- védte magát Míra. Először nem ugrott be miről beszél, de aztán rájöttem. A Vidiben segédedzősködik a 7 éves fiúknál, de mivel nekik nyáron nincs edzésük, így pénz sincs. A fiúk meg mindig a szüleiktől kérnek pénzt.
- Minket meg támogatnak a szüleink- tette fel a kezét Greg.
- És az meddig is elég? Két hétig? Szerezzetek már munkát. Míra te pedig gyere a cukrászdába, majd rábeszélem a főnököt, hogy vegyen fel téged mellém, hogy egy műszakban legyünk- javasoltam.
- Jó, majd nézünk munkát, de most menjünk bevásárolni- indult meg Ádám.
- Egy pillanat, csak lezuhanyzunk- mondta Míra és már be is szaladt a fürdőszobába. Amikor végzett én is gyorsan elmentem, és felkaptam magamra valami ruhát.

- Na menjünk.- mentem ki az ajtón, és bekopogtam a szemben lévő lakásba,- Vásárolni megyünk, jöttök?

- Kendall, hozd a kocsikulcsot, vásárolni megyünk!- kiabált Logan. És igen. 3 perc múlva kezdődhetett a nyomorgás...újra. De a fiúk kitalálták, hogy hátul, beülnek egymás mellé négyen (Logan, Carlos, James és Ádám), Greg pedig keresztbe vekszik rajtuk, így senkinek sem kell a csomagtartóban utaznia. Amikor odaértünk a boltba, én és Míra elmentünk egy bevásárlókocsiért, de mire beértünk vele a bolta, Míra már benne ült, én meg toltam. Erről persze eszünkbe jutott egy régi sztori.

Így nagy röhögés közepette értünk oda a fiúkhoz.

- Mi ilyen vicces?- nézett ránk értetlenül James.

- Hosszú sztori- nevetett Míra.

- Van időnk- ült le Kendall az út közepére (!!!).

- Jó elmeséljük, csak állj fel- röhögtem, mert már vagy 4 autó dudált Kendallre, hogy mennének már. Végül felállt és elindultunk be a boltba.

- Igazából csak annyi volt, hogy 6.- ban "kölcsönkértünk" egy bevásárló kocsit, mert ezek a hülyék- mutatott Míra Gregre és Ádámra,- azt mondták nem mernénk ellopni egy bevásárlókocsit, és legurulni vele a lejtőn. Na, mi ezt megtettük, le is videózták. Csak az volt a baj, hogy akkorát borultunk, hogy nekem a jobb, Szaszának meg a bal keze eltörött.

- Hülyék- röhögtek a fiúk.

- De mi nyertünk a fogadásban, így gazdagabbak lettünk 2 tábla Milkával- vigyorogtam.

- Ja, meg 2 gipsszel- röhögött James. 

- Részlet kérdés. Akkor még kicsik voltunk és a gipsz menő volt- magyarázta Míra.

- Basszus marha nagy ez a bolt! Hogy végzünk kevesebb mint egy óra alatt?- kérdezte Carlos, aki most ért ide hozzánk a...nem tudom honnan.

- Jó kérdés. De abban igazad van, hogy siessünk. Én se akarom itt tölteni az egész délelőtött, van más programom is- panaszkodott Logan.

- Ilyen elfoglalt ember vagy?- nevettem.

- Nem, aludni akarok.

- Akkor mit csináljunk?- tette fel a költői kérdést Míra.

- Jaj, istenem! Szétválunk párosával és elindulunk 4 irányba- mondta Greg.

- Basszus Greg! Okosat mondtál!- értetlenkedtem, mire ő csak bólogatott.

- Oké, de hogy lesznek a párok?- kérdezte Kendall.

- Felírjuk 4 papírra a ti neveteket, mi négyen pedig húzunk egyet- javasoltam. 

- Rendben, már csak papír, toll és sapka kéne- számolgatott Ádám.

- Sapi megvan- vette le a fejéről a baseball sapit Míra.

- Van alkoholos filcem- mutattam fel az említett tárgyat.

- Minek van nálad filc?- nézett rám összehúzott szemöldökkel James.

- Ha Avril Lavignéval összefutnék az utcán alá tudjam iratni a kezem- adtam szerintem és Míra szerint értelmes választ.

- Furák vagytok- válaszolt Carlos.

- Itt van lap- jött oda hozzánk Ádám egy füzetlappal.

- Honnan van?- néztem rá.

- Kitéptem egy füzetből- rántotta meg a vállát. Gyorsan felírtuk a fiúk nevét egy- egy kis papírdarabra és beleraktuk Míra sapijába. Majd először Greg, utána Ádám, majd Míra és végül én húztunk.

- Greg?- kérdezte James.

- Carlos- áll oda Greg a fiú mellé.

- Na a két őrült...- röhögött Míra,- Egyébként Kendall.

- Oks- állt oda Kendall Míra mellé.

- Stip- stop miénk a kocsi!- kiáltotta Míra, és már bele is ült.

- James- állt oda Ádám a fiú mellé.

- Akkor én kizárásos alapon Logan- mosolyogtam, mert hát végülis örültem neki, hogy őt húztam, és nem Kendallt. Nem tudom mit csináltam volna.

- Akkor mi jobbra, Greg, ti balra, Szaszáék előre, és Míráék hátra- adta ki az utasítást Ádám. Miután elindultunk előre, nem igazán beszéltünk, csak levettük a polcokról azt ami kellett. Aztán Logan megtörte a csendet.

- Miért nem a családoddal élsz?- kérdezte.

- Hosszú sztori.

- Na mond.

- Hát jó.- vettem egy nagy levegőt és nekiáltam,- Igazából én Debrecenben születtem, és ott éltünk. Mindaddig, amíg anyám el nem kezdett inni. Először csak keveset aztán többet, majd mégtöbbet és végül alkoholista lett. Így elváltak a szüleim. Anyám elvitt engem magával, a húgom meg ott maradt apámmal.

- Van testvéred?- csodálkozott.

- Ahham. Most volt 16.- mondtam szomorúan,- Amikor kicsik voltunk nagyon jó volt a kapcsolatunk, de mióta anyám elhozott magával, azóta csak ünnepekkor találkozunk, így eltávolodtunk egymástól. Amikor pedig elkezdtem az elsőt, megismertem Mírát, Ádámot és Greget. Akik ugyan nem teljesen, de helyettesítik őt. Igazából ők a családom. Anyám mindig full részegre itta magát. Mindem emlékemben pia volt a kezében. Ilyenkor Míráékhoz menekültem, mert agreszívvé vált. Végül, csak néha mentem haza, menekültem anyám elől. Hála az égnek Zita, Míra anyja, olyan lett mintha ő lenne az igazi anyám. Apám viszont soha nem volt, mert Míra szülei is elváltak. Majd úgy 3. osztály körül Gregék is mindig Míráékhoz jártak, nem tudom miért, mert az ők szüleik is jófejek. Így Míráéknál lett a törzshelyünk. Aztán az első adandó alkalommal amikor sikerült összegyüjtnem elég pénzt, vettem egy lakást. Ami most nyáron történt. És már Míráék is beköltöztek, úgy hogy együtt a család.

- Hűűű. Ezt nem gondoltam volna. Biztos rossz volt a gyerekkorod.

- Hát nem igazán. Míráék mindenben mellettem álltak és persze én is mellettük. És amikor nem nevettünk, akkor aludtunk.- mosolygtam,- És ezen az egészen én is már csak nevetni tudok.

- De ti még nem vagytok 18- ak, még nem lakhattok felnőtt nélkül- gondolkodott.

- Egy hét múlva leszek 18.- mondtam,- De most mesélj te.

- Ááá nekem nem volt ilyen izgalmas életem- röhögött Logan.

- Ja, igazad van, végülis csak sztár lettél. Az nem olyan izgalmas- legyintettem, mire mind a ketten elnevettük magunkat.

- Hát igazából annyi, hogy felfedeztek minket és most utazgatunk és koncertezünk- mondta el a lényeget Logan.

- De irigyellek- mondtam.

- Hát hallod ne tedd. Inkáb én téged. Neked legalább van állandó otthonod- mosolygott. Ezen eléggé elgondolkodtam. Mindig utaznak, messze a családjuktól. Hotelekben laknak (illetve, most egy kiadó házban, hogy a rajongók ne lepjék el a hotelokat, így most azt se tudják hol vannk). Igazából pont olyan mint az én életem, csak kicsit másképp.

9. rész Augusztus 14. kedd 7:05

Ma hála az égnek nincs reggeli edzésem, így nem kellett volna korán kelnem. De mivel még nyár elején Mírával megbeszéltük, hogy amelyik nap nincs edzésünk, akkor elmegyünk futni reggelente, így ma is megyünk. Amikor felkeltem, gyorsan felkaptam egy futó trikót és nadrágot, összefogtam a hajam, és már kész is voltam.
- Míraaa!- üvöltöttem a szobánkból a fürdőben készülődő lánynak.
- Egy pillanat!- jött a válasz.
- Kussoljatok már!- kiabált Ádám is, aki a jelek szerint aludt. Hupsz.
- Reggel 7 van! Könyörgöm, még egy kicsit nem lehetett volna aludni?- nyöszörgött Greg, majd egy nagy puffanás hallottam.
- Te leestél az ágyról?- nevettem.
- Nem röhög, együtt érez- mondta Greg.
- Mehetünk- jött ki a fürdőszobából Míra. Gyorsan felkaptam a telóm és a fülhallgatóm (meg Míráét is), és kimentünk a lakás elé.
- Tessék- nyomtam Míra kezébe a telefonját, és már el is kezdte hallgatni a zenét. Meg én is.
- Hova megyünk futni?- üvöltötte, mert a zene elég hangosan szólt a fülében.
- Miii?- kérdeztem vissza, mert csak tippelni tudtam mit mond.
- Azt mondtam, hova megyünk futni?- üvöltött még hangosabban. Amit így már hallottam.
- A tóhoz!- üvöltöttem én is hangosabban, mire a szemben lévő ajtó kinyílt, és a fiúk léptek ki rajta elég álmos fejjel. Gyorsan kivettem a fülhallgatóm a fülemből, hogy halljam mit mondanak.
- Miért üvöltöztök?- túrt bele a hajába Kendall.
- Zenét hallgattunk, és nem hallottuk mit mond a másik- mondtam most már normális hangerővel.
- Miii?- üvöltötte Míra, aki ezek szerint még mindig zenét hallgatott. Kivettem a füléből a fülhallgatót és elraktam a zsebembe.
- Jó, én az értem, de miért nem vettétek ki a fülhallgatót?- kérdezte Logan.
- Mert a kedvencem ment- bólogatott Míra.
- És melyik zene olyan fontos, hogy felkeltsetek minket?- vette ki a kezemből Kendall a fülhallgatót és belehallgatott a zenébe. Aztán Logan és James is. Carlos meg elaludt állva.
- Avlir Lavigne- mondta Logan.
- Ahham. Smile. Ismeritek?- kérdeztem.
- Személyesen- mondta James.
- Miii? Ti ismeritek Avrilt??- kérdeztük egyszerre Mírával.
- Ja- bólintott Kendall.
- Példaképem. Mindenben. Éneklésben, kinézetben, mindenben- mondtam.
- Te énekelsz?- döbbent le Kendall.
- Ahha, valamennyire.- bólogattam,- Na, mi mentünk futni. 1 óra múlva nálunk?
- Várjatok 2 percet- mondta James, és már be is ment a lakásba a többiekkel együtt, majd pontosan 2 perc múlva futócuccban kijöttek.
- Mehetünk- indult le a lépcsőn Carlos.
- Ööö...nem akarok beleszólni, de bírni fogtok 45 perc futást?- kérdezte Míra.
- Ha végig tudunk táncol és ugrálni egy órát, úgy, hogy közben énekelünk, ez semmiség- legyintett Logan.
- Ti tudjátok- rántottam egyett a vállamon.
És igen, ahogy gondoltam. A fiúk 15 perc után úgy döntöttek ők nem futnak tovább, csak sétáltak. Pedig ahogy láttam egész jól bírták. Végül egy fa árnyékába leültek. Így odamentünk hozzájuk és elkezdtük őket felrángatni.
- Keljetek már fel! Nem ülhettek csak le így, főleg nem 15 perc után!- rángattam éppen egyik kezemmel Kendallt, a másikkal pedig Logant.
- Na, jó. De csak mert ilyen szépen kéritek- állt fel James és elindult futni. Végül Carlos és Logan is csatlakozott hozzá. Meg persze Míra is. Ez nem is volt kérdés.
- Na, te nem jössz?- kérdeztem Kendallt.
- Csak a te kedvedért- nyújtotta a kezét, hogy húzzam fel. Aztán már elkezdtünk kocogni. Az én tempómban.
- Hallod állj már le kicsit. Hova rohansz?- lihegte Kendall, majd megállt, és két kezével a térdére támaszkodott.
- Gyere már- kezdtem el megint rángatni a kezét.
- Miért rángatsz te engem egyfolytába?- tárta szét a kezét.
- Ilyen kedvem van.- nevettem. Erre ő felkapott és elkezdett velem a tó felé sétálni,- Mit akarsz csinálni?
- Kérj bocsánatot, amiért egész reggel rángattál- mondta.
- Mi lesz, ha nem?- néztem rá.
- Fürdesz egyett- mondta komolyan.
- Úgy se mered- röhögtem.
- Azt mondod nem?- kérdezte, és elhajított. És igen, a vízben végezetem, ami csak a derekamig ért, de mivel úgy dobott be, csurom vizes lettem.
- Na, jó, ezt lehet megérdemeltem. De segíts ki- nyújtottam neki a kezem.
- Jól van na- fogta meg a kezem, de arra nem számított, hogy berántom őt is a vízbe. Aztán ráugrottam a hátára, mire ő eldőlt, így már ő is tiszta víz volt.
- Na mi van itt, medencés buli?- kérdezte röhögve James.
- Igen, medencés bulit tartunk egy tóban- mondtam Jamesnek szarkasztikusan.
- És engem nem hívtatok meg?- kérdezte szomorúan Carlos.
- Ezek miért olyan sötétek?- néztem Kendallre.
- Ezt most miért mondod?- kancsalított be Logan, mire mindenki elkezdett röhögni.
- Na, jó. Menjünk haza. Asszem' mára elég volt a futás- nevetett Míra.
- Nekem egy életre- mondta Carlos.
- Akkor csütörtökön nem jöttök?- kérdeztem.
- Hát, ami a csütörtököt illeti, szinte egész nap táncpróbán és hangpróbán leszünk, úgy hogy nem nagyon fogunk tudni lógni- mondta Kendall és segített kimászni a vízből, aztán elindultunk haza.
- És utána meddig maradtok?- nézett Míra Kendallre.
- Vasárnap- válaszolt a fiú. Nekem pedig összeszorult a szívem. Egy hétig együtt lógunk velük, beleszeretek Kendallbe, de ő csak haverként tekint rám és elmennek. És nagy valószínüséggel többet nem is találkozunk soha az életbe. De szuper.
- Mi a baj? És most ne próbálj meg átverni egy "semmi"- vel- jött oda mellém Kendall.
Mit válaszolhattam volna a kérdésre? Hogy csak annyi, hogy szeretlek. Vagy, hogy ne hagyj itt soha. Nem, az lúzerség lenne, és még bátorságom sincs hozzá.
- Álmos vagyok a korai keléstől- rögtönöztem, úgy látszik jól, mert elhitte.
- Aludj egyet, ha hazaértél- mondta, és fél kezével átölelt. Éreztem, hogy gyorsabban kezd el verni a szívem. Nyugi Szasza, csak átölelt.
- Nem, annyira nem, hogy aludnom kelljen és ne tudjunk együtt lógni.
- Te tudod. Jut eszembe, tudsz korizni?- kérdezte, mire én eléggé meglepődtem.
- Hát, valamennyire. De miért?
- Csak úgy.
És ezzel le is zárta a témát. Utánna már csak csendben mentünk egymás mellett, miközben ő fál karjával ölel.

8. rész Augusztus 13. hétfő 21:47

Majdnem 10 óráig játszottunk szüntelenül.
- Hagyjuk már abba. Nincs több ötletem se és unom is már- nyöszörgött Míra.
- De akkor mit csináljunk?- tette fel a költői kérdést Logan.
- Városnézés?- csillant fel James szeme.
- Ennyire érdekel a város?- értetlenkedtem.
- Nem a város érdekel. Hanem a csajok. Azt mondták, hogy a magyar lányok szépek. És ezt a saját szememmel látnom kell- mondta vigyorogva James.
- Tehát azt mondod még nem láttál szép magyarokat?- fontuk össze magunk előtt a kezünket Mírával.
- Rajtatok kívül még nem- mentette a helyzetet James.
- Szerencséd- fenyegettem.
- Na, akkor 10 perc múlva a lépcsőházban- mondta Míra, és már át is mentünk a mi lakásunkba. Gyors átvasaltam a hajam egy kicsit a hajvasalóval, és tőlem indulhattunk volna is. Meg Míra is kész volt, úgy hogy már csak a fiúkra vártunk.
- Ti nem jöttök?- kérdeztem.
- Nem, mi ezt most kihagyjuk. De éjfélre legyetek itthon- vágott komoly fejet Ádám.
- Igen is apa- tisztelegtünk Mírával egyszerre. Aztán már mentünk is. A fiúk már vártak ránk.
- Mehetünk?- kérdezte Logan.
- Ahha- bólintottunk Mírával és előre mentünk, a fiúk pedig mögöttünk jöttek. Amikor beértünk a városba Míra egyből jégkását akart inni, így állhattunk sorba. Amikor a fiúk kifizették a jégkásákat (meghívtak minket) a lány aki kiszolgált minket felismerte őket. És hát erre mindenki fényképezkedni akart és aláírást tőlük. És ha ez nem lenne elég, egy lány elkezdett flörtölni Kendallel. Majd amikor elkezdték lerázni a fiúk a rajongókat, a lány egy puszival (!!) búcsúzott el tőle.
- Veletek miért nem lehet úgy menni sehova, hogy valaki ne ismerne fel titeket?- kérdezte Míra.
- Nem egyértelmű? Imádnak minket- röhögött Logan.
- Mi is kapunk egy képet?- kérdeztem mosolyogva a fiúktól.
- Hát... nem is tudom. Már nagyon elfáradtunk- hülyült Kendall.
- Egy még belefér. Hadd legyenek boldogok- szánt meg minket James. Végül magunk felé fordítottam a telefonom, és lefényképeztem magunkat. Hát nem lett életünk képe, de megteszi. Mindenki olyan hülyén néz ki rajta, amennyire csak lehet.
Aztán elindultunk befelé a városba. Mivel már nagyon sötét volt, jól látszott a fényút.

A városban is fel volt állítva egy színpad, ahol előadások voltak. Amik nem igazán érdekeltek minket, így tovább mentünk. Aztán odaértünk az újonnan épített szökőkúthoz.

- Szökőkút!- kiálltották egyszerre a fiúk, és 10 másodperc múlva már a víz között szaladgáltak.

- Ez mire jó nekik?- kérdeztem Mírát.

- Ugye tudod, hogy amikor mi először láttuk ugyan ezt csináltuk?- húzta össze a szemöldökét.

- És most miért nem megyünk?- ragadtam meg a kezét, és már ugyan úgy szaladgáltunk mint a fiúk. Végül mindenki egy kicsit vizes lett. A legtöbbünknek csak a keze, de Carlosnak valahogy az egész pólója az lett.

- Fúúú, menjünk, mert szétfagyok- mondtam, mert éreztem, hogy libabőrös lettem és kirázott a hideg.

- És akkor én mit mondjak?- mutatott magára Carlos és mindenkiből kitört a röhögés. A következő pillanatban pedig Kendall felém nyújtotta a szürke pulcsiját, ami eddig rajta volt.

- Neked nem kell?- kérdeztem, mert tök édes meg rendes dolog tőle, de azért tényleg hideg volt.

- Neked jobban- mosolygott.

- Hát akkor köszi- bújtam bele a szürke pulcsiba, ami elég nagy volt rám. A tekintetem találkozott Míráéval, akinek fülig ért a szája. 

A szemem sarkából láttam, hogy két elég helyes fiú elindul felénk. Pont felénk.

- Sziasztok lányok. Nincs kedvetek beülni valahova inni valamit?- kérdezte az egyik srác iszonyatosan szép mosollyal. Éppen szóra nyitottam volna a számat, de Kendall megelőzött.

- Bocs velünk vannak- mondta a fiúnak, majd megfogta a kezem, magához húzott és nyomott egy puszit a hajamra. Iszonyatosan meglepődtem. Megfogta a kezem!!! És megpuszilt!! Úristen. De gyerekes vagyok. Jobb, ha ezt most abbahagyom.

Aztán gyorsan Jamesre nézett, aki fél karjával magához ölelte Mírát. 

- Majd legközelebb.- intettem a fiúknak, akik elmentek, aztán Kendall elengedte a kezem,- Ez mi volt?

- Miért van az, hogy ti csajozhattok, és puszilgathatnak a rajongók, de minket nem hívhatnak el meginni valamit?- kérdezte Míra is.

- Csak nem akartuk, hogy ezek elvigyenek titeket- mondta Kendall.

- Mert?- tettem csípőre a kezem.

- Mert...mert nem találunk haza- rögtönzött James. Mírával összenéztünk és elröhögtük magunkat, ami körülbelül azt jelentette, hogy nem hiszünk a fiúknak.

- Na, jó. Hagyjátok, nem kell magyarázkodni. De ezt megjegyeztük- mondta Míra, és már el is indult velem együtt hazafele.

A lépcsőházban elköszöntünk a fiúktól, és bementünk a házba. Nem érdekelt semmi, úgy ahogy voltam bedőltem az ágyba. Aztán rájöttem, hogy nem adtam vissza Kendallnek a pulcsiját. Halkan kimentem a lakásból (már mindenki bealudt), és becsengettem hozzájuk. Kendall nyitott ajtót elég meggyötört arccal.

- Mi a baj?- röhögtem, mert hallottam, hogy James és Carlos veszekednek.

- Carlos pizzát akar, James hamburgert. Most veszekednek mit rendeljünk. Logan üvölteti a zenénket, én meg tv-t néznék- magyarázta Kendall.

- Kb. 2 perce hagytunk itt titeket. Hogy lehet már ekkora káosz? És Logan miért a ti zenéteket hallgatja?- kérdeztem.

- Mert jó!- kiabált ki a szobából Logan.

- Hát oké. Visszahoztam a pulcsid- nyújtottam felé.

- Kössz.

- Én kössz- mosolyogtam.

- Nem maradsz egy kicsit?- invitált be a lakásba. Ha mondjuk nem lettem volna hulla fáradt, még maradtam is volna. De mivel ezek lefárasztottak agyilag is, inkább megráztam a fejem.

- Most inkább nem, ha nem baj. Holnap- intettem, és már meg is fordultam. Amint beértem a szobába, csak bedőltem az ágyba, és mosolyogtam. Meg gondolkodtam. És közben rájöttem, hogy Kendall nem csak tetszik, de egyenesen belezúgtam. Érdekel mit gondol rólam, elmosolyodok, ha vele beszélek, rám néz, vagy hozzám ér. Imádom a zöld szemét. Majdnem összeestem, amikor magához ölelt és belepuszilt a hajamba. Jó fej, kedves, vicces. És hihetetlen, de még csak ma ismertem meg, pedig olyan, mintha már ezer éve ismerném.

7. rész Augusztus 13. hétfő 19:00

Hát, amikor hazaértünk megint elfogott minket az unalom, így átmentünk a fiúkhoz. Csak az volt a baj, hogy ott is unatkoztunk. Greg a ventilátor előtt ült csukott szemmel (szerintem elaludt), Carlos ropit evett, James és Míra beszélgettek, Ádám telózott, Logan a kezével dobolt a földön, Kendall és én pedig a szőnyegen ülve farkasszemetnéztünk. De soha nem bírtuk ki több mint 10 másodpercig, mert elröhögtük magunkat.
- Szép a szemed- mondta elég halkan (szerintem más nem is hallotta), miközben a szemembe nézett.
- Kösz a bókot, már majdnem elhittem- röhögtem.
- Nekem tetszik- mondta tök komolyan, miközben egyfolytában a szemembe nézett. Nem bírtam tovább állni a tekintetét, így inkább elkaptam a fejem. Aztán hirtelen beugrott egy játék, amit régen egy táborban játszottunk.
- Hé, figyeljetek! Eszembe jutott valami játék.- erre a kijelentésemre mindenki odaült hozzánk, így már egy körben ültünk,- Na az a játék lényege, hogy aki következik a sorban, az mond egy állítást. Pl. én azt mondom, hogy szeretem a pizzát. Aztán választok egy embert, pl. Mírát. És ő elmondja, hogy rá igaz- e ez az állítás.
- Jó, és honnét tudjuk, hogy igazat mond- e az illető?- kérdezte Logan.
- Ti legjobb haverok vagytok, mi is azok vagyunk. Így mindent tudunk a másikról és észre vesszük, ha hazudik a másik- magyaráztam.
- Jó, akkor én kezdem.- mondta Míra,- Már estem vízbe hajóról. Carlos?
- Mi van? Te leestél egy hajóról?- kérdezte Logan.
- Aha. Ádám és Greg beledobott a Balatonba egy osztálykiránduláson.
- Azt mondtad meleged van- védte meg magukat Greg.
- De nem így értettem- tárta szét a kezét Míra.
- Na, jó. Térjünk vissza az eredeti témára. Carlos?- kérdezte James, mire mindenki az említett személyre nézett.
- Még soha. Ha az nem számít, hogy önként ugrottunk bele- gondolkozott Carlos.
- Az nem számít. Na én jövök.- mondtam, mert én ültem Míra mellett,- Én még soha nem csaltam meg senkit. James?
És erre a fiúk elkezdtek röhögni.
- Ne mond, hogy megcsaltál már valakit- kerekedett el Míra szeme.
- Hát az úgy történt, hogy az ikerpár egyik tagjával jártam. Aztán amikor átmentem hozzájuk, nem az nyitott ajtót akivel jártam, hanem a másik. És összekevertem őket, mert tök egyformák voltak. És hát üdvözlés képen megcsókoltam.
- Szegény csaj.- röhögtem,- De hogy nem ismerhetted meg a saját barátnőd?
- Nem tudom.
- Oké, én jövök. Én még csak egyszer voltam igazán szerelmes. Szasza?- nézett rám Kendall. Úgy éreztem ott kapok szívrohamot. Utálom az ilyen kérdéseket. És, hát még nem is voltam igazán szerelmes. És amit Kendall iránt érzek, még az sem igazán szerelem. Végül vettem egy nagy levegő, és kimondtam.
- Én még egyszer sem voltam igazán szerelmes.
- Mi van?- néztek rám meglepődötten Kendallék.
- Nem voltam még szerelmes.
- De nem is jártál soha senkivel?- értetlenkedett Logan.
- De igen. Csak akkor nem voltam szerelmes. Vagy is először azt hittem, hogy az vagyok- rángattam a vállam.
- Ezt meg hogy érted?- húzta össze a szemöldökét Carlos.
- Van egy osztálytársam Dávid. Vele jártam. És aztán Mírával amikor a plázában megláttam egy másik lánnyal, nem fakadtam sírva. Nem törtem össze, és nem bánkódtam napokig. Nem éreztem semmit. Se haragot, se semmit. És akkor jöttem rá, hogy igazából nem is szerettem- meséltem el röviden a Dávidos sztorit.
- És azóta nem akart veled járni senki?- kérdezte Logan.
- Nem. A suliban mindenki fél tőlünk- mutattam magamra, Mírára, Gregre és Ádámra.
- Greget és Ádámot még megértem, hiszen ők őrültek. De tőletek miért félnek? Csak lányok vagytok- röhögött James.
- Én a helyedbe nem mondtam volna- mondta Greg.
- Miért?- röhögött még mindig James. Mírával nem válaszoltunk, csak felálltunk, és elindultunk felé. Láttam, hogy lehervadt a szájáról a mosoly, és menekülni akart. De Míra elkapta, én pedig hátrahúztam a kezét úgy, mint ahogy a rendőrök szokták. És azt hiszem Jamesnek fájt, mert felkiáltott. Végül megkegyelmeztünk rajta, és elengedtük.
- Na mi van, csak nem fájt?- kérdezte Carlos a röhögést elfojtva.
- Most már érted miért félnek tőlünk is?- tettem csípőre a kezem.
- Igen, csak ne csináljátok ezt többet- könyörgött James.
- Semmit nem ígérhetünk-  kacsintott Míra, majd összepacsizott velem.

6. rész Augusztus 13. hétfő 18:35

Miután Míra edzésének vége lett, egyből rohantam le a lelátóról az öltözőbe. És persze Vivi is. És sajnos együtt mentünk le. Egész végig egy szót nem szólt, de az öltöző előtt pár méterrel megállított.
- Hagyd békén Kendallt- csak ennyit mondott, és már indult is volna tovább, ha nem rántom vissza a karjánál fogva.
- Ezt meg hogy érted?- néztem a szemébe.
- Jaj, tudod te azt. Tetszik neked. De ő egy sztár. Nem érdekli őt egy ilyen haverlány, mint te. Neki szép és inteligens barátnő kell. Mit én- mosolygott gonoszul.
- Kihagytad, hogy bunkó, egoista és sík hülye. És miért is gondolod, hogy kellenél neki?- fontam össze a karom magam előtt.
- Te nem láttad hogy néz rám.
- Nem akarlak elkeseríteni, de én nem emlékszek olyanra, hogy Kendall úgynézett volna rád, mint aki tetszik neki. Szerintem inkább ki nem álhat.
- Csak álcázza az érzelmeit.
- Ha tényleg tetszenél neki, akkor most veled lógna és nem velünk- röhögtem. Vivi éppen vissza akart vágni, de éppen kinyílt az öltöző ajtaja és Lara lépett ki rajta. Vivi csak sikított neki egyett és elkezdett ugrálni, abban az ijjesztően magas sarkú cipőjében, mire Lara is elkezdett. Azt hiszem ők így élik meg azt, hogy a fiúk beszéltek Vivivel pár mondatot, amiben oltogatták. Hát ők tudják. Majd egymás szavába vágva távolodni kezdtek a folyosón. Aztán kijött Míra is.
- Mi volt ez a sikítozás- kérdezte.
- Ááá, csak Viviék megbeszélték a lelátón történteket.
- Miért mi történt?- ráncolta a szemöldökét Míra.
- Vivi odajött oltogatni minket, de aztán észrevette a fiúkat, Kendall és Logan pedig leoltotta- vázoltam fel a történetet.
- Jó, és mit kerestél Vivivel itt az öltöző előtt?
- Leakartam jönni hozzád, mert valami fontosat akartam elújságolni, csak Vivi elkapott, mielőtt bemehettem volna.
- És mit mondott?- ült le Míra a fűbe, mert a fiúk még sehol se voltak, így a kocsiba se tudtunk beülni.
- Azt, hogy hagyjam békén Kendallt, mert ő biztos benne, hogy tetszik Kendallnek, és neki is tetszik, így összefognak jönni.
- Erre te azt mondtad, hogy...- faggatott tovább.
- Hogy ha tényleg bejönne neki akkor nem velünk lógna.
- Jó, és mi volt az az irtó fontos dolog?- kérdezte Míra, én pedig eldöltem a fűben. Egy pillanatra el is feletkeztem róla.
- Hát, beszélgettem Kendallel. És azt mondta, szerinte szép vagyok. És rájöttem...- mondtam, de Míra félbeszakított.
- Rájöttél, hogy tetszik neked.
- Pontosan. De honnét tudod? Ennyire látszik? Pedig még csak most jöttem rá- gondolkoztam.
- Megérzés- rántotta meg a vállát. Aztán megjöttek a fiúk, és nyújtottam a kezem Mírának, hogy húzzon fel, de ő nem figyelt rám, már Jamesnek magyarázott valamit, ezért Kendall húzott fel.
- Köszi- mosolyogtam rá. Válaszul csak visszamosolygott. És ezután kezdődhetett a nyomor. A felállás ugyan az maradt, mint idefele, annyi változással, hogy most Ádám ment a csomagtartóba.
- Hé, tudjátok min gondolkoztam? Azt már tudjuk, hogy énekesek vagytok, de még nem is hallottunk titeket énekelni- mondta Míra.
- Mehet fiúk?- kérdezte Logan.
- Tőlem...de melyik legyen? City is ours, Cover girl vagy Till I forget about you?- gondolkozott James.
- Love me love me- vágta rá Kendall.
-Hát jó- egyezett bele Carlos. És elkezdték a dalt.
A dal nagyon tetszett, és hát a fiúk is elég jól énekelnek. Már értem miért van olyan sok rajongójuk. Helyesek, és jól énekelnek.
Mikor befejezték a dalt, hát Mírával tátva maradt a szánk.
- Na? Milyen volt?- kérdezte Kendall.
- Háááát...elmegy.- röhögtem, majd belöklöztem egyett e vállába- Hülye vagy. Ha tudod, hogy jó, minek kérdezed?- mosolyogtam rá, mire ő felnevetett. A többiek nem nagyon értették, csak mi. Hiszen ő is így válaszolt arra a kérdésemre, hogy szép vagyok- e.

5. rész Augusztus 13. hétfő 16:27

Ez a kisebb galiba után, hála az égnek nem csináltak több bajt. Csak egyszerűen szétunták magukat, és minden 2. percben megkérdezték, hogy mikor végzek.
- Hányszor mondjam még el, hogy 5- kor húzunk innen?- tettem fel a költői kérdés, amire válaszul csak morgást kaptam, így inkább otthagytam őket.
- Figyelj, ha nem bírsz már velük, akkor menj nyugodtan. Ezen a fél órán már nem múlik semmi- mondta Klau.
- Biztos?- kérdeztem.
- Persze, úgy is mindjárt jön Kíra és Réka- mosolygott rám.
- Köszi, köszi, köszi!- öleltem át gyorsan, és már  futottam is a többiekhez,- Na, mehetünk?
- Nem úgy volt, hogy 5- kor?- kérdezte értetlenül James.
- De igen, csak Klau azt mondta menjek nyugodtan- mosolyogtam.
- Húzzunk innen- állt fel Greg nagy lendülettel az asztaltól és már indult is az ajtó felé, mi pedig röhögve indultunk utánna.
- Na, mi a terv?- kérdzte Kendall.
- Jó kérdés- mondta Míra. Majd láttam, hogy 3 lány elkezdett felénk futni, miközben azt kiabálták (vagy inkább visították), hogy "Big Time Rush". Erre a fiúk összenéztek.
- Van tollatok?- nézett körbe Logan.
- Miért kéne?- kérdeztem, de erre a lányok már odaértek és elkezdtek fényképezkedni a fiúkkal. Majd nagy nehezen lerázták őket.
- Várjunk csak! Újak vagytok a városban, kiabáló lányok akik fényképezkedni akarnak veletek, Koncertek Hete. Ti fellépők vagytok!- kiabálta Míra.
- Azok vagyunk- bólogatott Kendall.
- Mivel bizonyítjátok?- fontam össze magam előtt a karom.
- Ez megfelel?- kérdezte Kendall, miközben előhúzott egy programfüzetet a hátsózsebéből, kinyitotta, rábökött egy képre és felénkfordította. A képen ők voltak rajta négyen, és az volt mellé írva, hogy "Big Time Rush, csütörtök 22:00".
- Most el kéne ájulnunk, hogy sztárokkal lógunk?- röhögtem.
- Nem. Ilyesmire nem is számítottunk- mosolygott rám Kendall.
- Oké, oké. Sztárok vagytok, de mi még attól szétunjuk magunkat- tért vissza a témára Ádám.
- Basszus!- kapott a fejéhez Míra.
- Mi a baj?- fürkésztem.
- 5- kor edzésem van.
- Mikor jön busz legközelebb a Vidi pályára?- kérdeztem.
- Asszem' 5- kor- mondta Míra.
- Hát ezt az edzést lekésted- csapott Míra hátára Greg.
- Figyu, elvigyünk?- kérdzte Logan.
- Neked van kocsid?- kerekedett el Míra szeme.
- Nem nekem. Kendallnek.
10 perc múlva 8-an próbáltunk benyumulni az ötszemélyes autóba. Végül pedig Kendall vezetett, elöl ültem Mírával az anyósülésen, hátul Carlos, Logan és James, az ő ölükben keresztbe feküdt Ádám, Greg pedig beült a csomagtartóba. Hát igen. Nem vagyunk normálisak. De viszont Míra odaért az edzésére. Ahol persze ott volt Vivi is, mert elkísérte Larát. Amikor meglátta, hogy mi is ott vagyunk, egyből elindult felénk, gondolom azzal a szándékkal, hogy oltogasson minket.
- Na itt vannak a lúzerek. Ó. Szereztetek még tagokat magatoknak a szánalmasok klubbjába?- mosolygott gúnyosan Vivi.
- Haha. Ez már majdnem vicces volt. És itt közülünk aki szánalmas az te vagy- vágtam vissza szerintem jól. Majd a szemem sarkából láttam, hogy a négy fiú, szinte egyszerre vette le a napszemüvegét, hogy felmérjék Vivit. Majd láttam, hogy Vivinek tátva marad a szája.
- Ti...ti... Ááááá! Itt a Big Time Rush!!- sikította.
- Ez normális?- sugta nekem James, mert Vivi elkezdett ugrálni, majd megölelte mindegyiküket. Aztán fotózkodott. A kérdésre viszont csak megráztam a fejem.
- Miért ilyen lúzerekkel barátkoztok?- kérdezte Vivi, mikor már magához tért, kb. 15 perc múlva.
- Hát nem is tudom. Ők nem verik nagy dobra, hogy mi kik vagyunk, és nem érdekből barátkoznak velünk. A fiúk jófejek, a lányok meg nem olyan...hogy is mondjam. Nem olyanok mint te- adott rövid, de lényegretörő választ Kendall.
- Hát ti tudjátok. De ha még is csalódnátok bennük, csak hívj- adott oda egy papírt Logannak Vivi, amin a telefonszáma volt. De én tudtam, hogy ennyivel nem intézte el. Ennek még tuti lesz folytatása.
- Azt hiszem erre nem lesz szükség- röhögött Logan, és összetépte a papírt, majd odaadta Carlosnak.
- Mit csináljak vele?- kérdezte értetlenül Carlos.
- Mit tudom én? Dobd ki- javasolta Logan. Erre Carlos megette a papírfecniket.
- Pfúúj! Te állat!- röhögtem. Vivi erre vágott egy undorodott képet, majd arréb ült.
- Ez szép volt!- pacsizott le Greg és Ádám a fiúkkal. Én pedig gondolkoztam. Hogy érthette Kendall, hogy nem vagyunk olyanok mint, Vivi. Miért, milyen Vivi? Nagyképű, bunkó, sík hülye és szép. Akkor engem nem lát szépnek?
- Min gondolkozol?- ült le mellém Kendall.
- Semmin, csak elbambultam.
- Jó, és igazából? Ismerlek már ennyire- mosolygott.
- Mire értetted azt, hogy mi nem vagyunk olyanok, mint Vivi?- adtam meg magam.
- Mindenre. Sokkal jobb fejek vagytok. Eltudunk veletek hülyülni, és álmomban sem gondoltam volna, hogy találkozok majd ilyen emberekkel, mint ti. És azt sem gondoltam volna, hogy valaki leveri Carlost böfögő versenyben- röhögött Kendall. Mert tényleg én nyertem a böfögő versenyt még Spongebob nézés közben.
- Hát kössz- mondtam.
- Még valami? Látom, hogy valami még bánt- fürkészett.
- Vivi nagyképű, bunkó, sík hülye és szép. És azt mondtad, én...vagy is mi nem hasonlítunk rá. Akkor én...vagy is mi nem is vagyunk szépek? Mármint érted hogy értem. Nem úgy, hanem barátilag- magyarázkodtam és éreztem, hogy elpirulok. Ami ritkán történik.
- Jajj, te lány. Tudod, hogy szép vagy. Akkor minek kérdezed?- mosolygott rám.
És ennyivel le is zártuk a témát. Nem is tudom miért akadtam fent ezen a témán.. Lehet azért, mert örültem annak, hogy mások szerint sem hasonlítok Vivire. Vagy egyszerűen érdekel Kendall véleménye. Jaj, ne! Azt hiszem mindkettő. Nem, ez nem lehet! Nekem nem tetszhet Kendall! Még csak ma ismertem meg! És tönkre tenné a barátságunkat! Áááá, miért pont most van edzése Mírának?!