8. rész Augusztus 13. hétfő 21:47

Majdnem 10 óráig játszottunk szüntelenül.
- Hagyjuk már abba. Nincs több ötletem se és unom is már- nyöszörgött Míra.
- De akkor mit csináljunk?- tette fel a költői kérdést Logan.
- Városnézés?- csillant fel James szeme.
- Ennyire érdekel a város?- értetlenkedtem.
- Nem a város érdekel. Hanem a csajok. Azt mondták, hogy a magyar lányok szépek. És ezt a saját szememmel látnom kell- mondta vigyorogva James.
- Tehát azt mondod még nem láttál szép magyarokat?- fontuk össze magunk előtt a kezünket Mírával.
- Rajtatok kívül még nem- mentette a helyzetet James.
- Szerencséd- fenyegettem.
- Na, akkor 10 perc múlva a lépcsőházban- mondta Míra, és már át is mentünk a mi lakásunkba. Gyors átvasaltam a hajam egy kicsit a hajvasalóval, és tőlem indulhattunk volna is. Meg Míra is kész volt, úgy hogy már csak a fiúkra vártunk.
- Ti nem jöttök?- kérdeztem.
- Nem, mi ezt most kihagyjuk. De éjfélre legyetek itthon- vágott komoly fejet Ádám.
- Igen is apa- tisztelegtünk Mírával egyszerre. Aztán már mentünk is. A fiúk már vártak ránk.
- Mehetünk?- kérdezte Logan.
- Ahha- bólintottunk Mírával és előre mentünk, a fiúk pedig mögöttünk jöttek. Amikor beértünk a városba Míra egyből jégkását akart inni, így állhattunk sorba. Amikor a fiúk kifizették a jégkásákat (meghívtak minket) a lány aki kiszolgált minket felismerte őket. És hát erre mindenki fényképezkedni akart és aláírást tőlük. És ha ez nem lenne elég, egy lány elkezdett flörtölni Kendallel. Majd amikor elkezdték lerázni a fiúk a rajongókat, a lány egy puszival (!!) búcsúzott el tőle.
- Veletek miért nem lehet úgy menni sehova, hogy valaki ne ismerne fel titeket?- kérdezte Míra.
- Nem egyértelmű? Imádnak minket- röhögött Logan.
- Mi is kapunk egy képet?- kérdeztem mosolyogva a fiúktól.
- Hát... nem is tudom. Már nagyon elfáradtunk- hülyült Kendall.
- Egy még belefér. Hadd legyenek boldogok- szánt meg minket James. Végül magunk felé fordítottam a telefonom, és lefényképeztem magunkat. Hát nem lett életünk képe, de megteszi. Mindenki olyan hülyén néz ki rajta, amennyire csak lehet.
Aztán elindultunk befelé a városba. Mivel már nagyon sötét volt, jól látszott a fényút.

A városban is fel volt állítva egy színpad, ahol előadások voltak. Amik nem igazán érdekeltek minket, így tovább mentünk. Aztán odaértünk az újonnan épített szökőkúthoz.

- Szökőkút!- kiálltották egyszerre a fiúk, és 10 másodperc múlva már a víz között szaladgáltak.

- Ez mire jó nekik?- kérdeztem Mírát.

- Ugye tudod, hogy amikor mi először láttuk ugyan ezt csináltuk?- húzta össze a szemöldökét.

- És most miért nem megyünk?- ragadtam meg a kezét, és már ugyan úgy szaladgáltunk mint a fiúk. Végül mindenki egy kicsit vizes lett. A legtöbbünknek csak a keze, de Carlosnak valahogy az egész pólója az lett.

- Fúúú, menjünk, mert szétfagyok- mondtam, mert éreztem, hogy libabőrös lettem és kirázott a hideg.

- És akkor én mit mondjak?- mutatott magára Carlos és mindenkiből kitört a röhögés. A következő pillanatban pedig Kendall felém nyújtotta a szürke pulcsiját, ami eddig rajta volt.

- Neked nem kell?- kérdeztem, mert tök édes meg rendes dolog tőle, de azért tényleg hideg volt.

- Neked jobban- mosolygott.

- Hát akkor köszi- bújtam bele a szürke pulcsiba, ami elég nagy volt rám. A tekintetem találkozott Míráéval, akinek fülig ért a szája. 

A szemem sarkából láttam, hogy két elég helyes fiú elindul felénk. Pont felénk.

- Sziasztok lányok. Nincs kedvetek beülni valahova inni valamit?- kérdezte az egyik srác iszonyatosan szép mosollyal. Éppen szóra nyitottam volna a számat, de Kendall megelőzött.

- Bocs velünk vannak- mondta a fiúnak, majd megfogta a kezem, magához húzott és nyomott egy puszit a hajamra. Iszonyatosan meglepődtem. Megfogta a kezem!!! És megpuszilt!! Úristen. De gyerekes vagyok. Jobb, ha ezt most abbahagyom.

Aztán gyorsan Jamesre nézett, aki fél karjával magához ölelte Mírát. 

- Majd legközelebb.- intettem a fiúknak, akik elmentek, aztán Kendall elengedte a kezem,- Ez mi volt?

- Miért van az, hogy ti csajozhattok, és puszilgathatnak a rajongók, de minket nem hívhatnak el meginni valamit?- kérdezte Míra is.

- Csak nem akartuk, hogy ezek elvigyenek titeket- mondta Kendall.

- Mert?- tettem csípőre a kezem.

- Mert...mert nem találunk haza- rögtönzött James. Mírával összenéztünk és elröhögtük magunkat, ami körülbelül azt jelentette, hogy nem hiszünk a fiúknak.

- Na, jó. Hagyjátok, nem kell magyarázkodni. De ezt megjegyeztük- mondta Míra, és már el is indult velem együtt hazafele.

A lépcsőházban elköszöntünk a fiúktól, és bementünk a házba. Nem érdekelt semmi, úgy ahogy voltam bedőltem az ágyba. Aztán rájöttem, hogy nem adtam vissza Kendallnek a pulcsiját. Halkan kimentem a lakásból (már mindenki bealudt), és becsengettem hozzájuk. Kendall nyitott ajtót elég meggyötört arccal.

- Mi a baj?- röhögtem, mert hallottam, hogy James és Carlos veszekednek.

- Carlos pizzát akar, James hamburgert. Most veszekednek mit rendeljünk. Logan üvölteti a zenénket, én meg tv-t néznék- magyarázta Kendall.

- Kb. 2 perce hagytunk itt titeket. Hogy lehet már ekkora káosz? És Logan miért a ti zenéteket hallgatja?- kérdeztem.

- Mert jó!- kiabált ki a szobából Logan.

- Hát oké. Visszahoztam a pulcsid- nyújtottam felé.

- Kössz.

- Én kössz- mosolyogtam.

- Nem maradsz egy kicsit?- invitált be a lakásba. Ha mondjuk nem lettem volna hulla fáradt, még maradtam is volna. De mivel ezek lefárasztottak agyilag is, inkább megráztam a fejem.

- Most inkább nem, ha nem baj. Holnap- intettem, és már meg is fordultam. Amint beértem a szobába, csak bedőltem az ágyba, és mosolyogtam. Meg gondolkodtam. És közben rájöttem, hogy Kendall nem csak tetszik, de egyenesen belezúgtam. Érdekel mit gondol rólam, elmosolyodok, ha vele beszélek, rám néz, vagy hozzám ér. Imádom a zöld szemét. Majdnem összeestem, amikor magához ölelt és belepuszilt a hajamba. Jó fej, kedves, vicces. És hihetetlen, de még csak ma ismertem meg, pedig olyan, mintha már ezer éve ismerném.