- Míraaa!- üvöltöttem a szobánkból a fürdőben készülődő lánynak.
- Egy pillanat!- jött a válasz.
- Kussoljatok már!- kiabált Ádám is, aki a jelek szerint aludt. Hupsz.
- Reggel 7 van! Könyörgöm, még egy kicsit nem lehetett volna aludni?- nyöszörgött Greg, majd egy nagy puffanás hallottam.
- Te leestél az ágyról?- nevettem.
- Nem röhög, együtt érez- mondta Greg.
- Mehetünk- jött ki a fürdőszobából Míra. Gyorsan felkaptam a telóm és a fülhallgatóm (meg Míráét is), és kimentünk a lakás elé.
- Tessék- nyomtam Míra kezébe a telefonját, és már el is kezdte hallgatni a zenét. Meg én is.
- Hova megyünk futni?- üvöltötte, mert a zene elég hangosan szólt a fülében.
- Miii?- kérdeztem vissza, mert csak tippelni tudtam mit mond.
- Azt mondtam, hova megyünk futni?- üvöltött még hangosabban. Amit így már hallottam.
- A tóhoz!- üvöltöttem én is hangosabban, mire a szemben lévő ajtó kinyílt, és a fiúk léptek ki rajta elég álmos fejjel. Gyorsan kivettem a fülhallgatóm a fülemből, hogy halljam mit mondanak.
- Miért üvöltöztök?- túrt bele a hajába Kendall.
- Zenét hallgattunk, és nem hallottuk mit mond a másik- mondtam most már normális hangerővel.
- Miii?- üvöltötte Míra, aki ezek szerint még mindig zenét hallgatott. Kivettem a füléből a fülhallgatót és elraktam a zsebembe.
- Jó, én az értem, de miért nem vettétek ki a fülhallgatót?- kérdezte Logan.
- Mert a kedvencem ment- bólogatott Míra.
- És melyik zene olyan fontos, hogy felkeltsetek minket?- vette ki a kezemből Kendall a fülhallgatót és belehallgatott a zenébe. Aztán Logan és James is. Carlos meg elaludt állva.
- Avlir Lavigne- mondta Logan.
- Ahham. Smile. Ismeritek?- kérdeztem.
- Személyesen- mondta James.
- Miii? Ti ismeritek Avrilt??- kérdeztük egyszerre Mírával.
- Ja- bólintott Kendall.
- Példaképem. Mindenben. Éneklésben, kinézetben, mindenben- mondtam.
- Te énekelsz?- döbbent le Kendall.
- Ahha, valamennyire.- bólogattam,- Na, mi mentünk futni. 1 óra múlva nálunk?
- Várjatok 2 percet- mondta James, és már be is ment a lakásba a többiekkel együtt, majd pontosan 2 perc múlva futócuccban kijöttek.
- Mehetünk- indult le a lépcsőn Carlos.
- Ööö...nem akarok beleszólni, de bírni fogtok 45 perc futást?- kérdezte Míra.
- Ha végig tudunk táncol és ugrálni egy órát, úgy, hogy közben énekelünk, ez semmiség- legyintett Logan.
- Ti tudjátok- rántottam egyett a vállamon.
És igen, ahogy gondoltam. A fiúk 15 perc után úgy döntöttek ők nem futnak tovább, csak sétáltak. Pedig ahogy láttam egész jól bírták. Végül egy fa árnyékába leültek. Így odamentünk hozzájuk és elkezdtük őket felrángatni.
- Keljetek már fel! Nem ülhettek csak le így, főleg nem 15 perc után!- rángattam éppen egyik kezemmel Kendallt, a másikkal pedig Logant.
- Na, jó. De csak mert ilyen szépen kéritek- állt fel James és elindult futni. Végül Carlos és Logan is csatlakozott hozzá. Meg persze Míra is. Ez nem is volt kérdés.
- Na, te nem jössz?- kérdeztem Kendallt.
- Csak a te kedvedért- nyújtotta a kezét, hogy húzzam fel. Aztán már elkezdtünk kocogni. Az én tempómban.
- Hallod állj már le kicsit. Hova rohansz?- lihegte Kendall, majd megállt, és két kezével a térdére támaszkodott.
- Gyere már- kezdtem el megint rángatni a kezét.
- Miért rángatsz te engem egyfolytába?- tárta szét a kezét.
- Ilyen kedvem van.- nevettem. Erre ő felkapott és elkezdett velem a tó felé sétálni,- Mit akarsz csinálni?
- Kérj bocsánatot, amiért egész reggel rángattál- mondta.
- Mi lesz, ha nem?- néztem rá.
- Fürdesz egyett- mondta komolyan.
- Úgy se mered- röhögtem.
- Azt mondod nem?- kérdezte, és elhajított. És igen, a vízben végezetem, ami csak a derekamig ért, de mivel úgy dobott be, csurom vizes lettem.
- Na, jó, ezt lehet megérdemeltem. De segíts ki- nyújtottam neki a kezem.
- Jól van na- fogta meg a kezem, de arra nem számított, hogy berántom őt is a vízbe. Aztán ráugrottam a hátára, mire ő eldőlt, így már ő is tiszta víz volt.
- Na mi van itt, medencés buli?- kérdezte röhögve James.
- Igen, medencés bulit tartunk egy tóban- mondtam Jamesnek szarkasztikusan.
- És engem nem hívtatok meg?- kérdezte szomorúan Carlos.
- Ezek miért olyan sötétek?- néztem Kendallre.
- Ezt most miért mondod?- kancsalított be Logan, mire mindenki elkezdett röhögni.
- Na, jó. Menjünk haza. Asszem' mára elég volt a futás- nevetett Míra.
- Nekem egy életre- mondta Carlos.
- Akkor csütörtökön nem jöttök?- kérdeztem.
- Hát, ami a csütörtököt illeti, szinte egész nap táncpróbán és hangpróbán leszünk, úgy hogy nem nagyon fogunk tudni lógni- mondta Kendall és segített kimászni a vízből, aztán elindultunk haza.
- És utána meddig maradtok?- nézett Míra Kendallre.
- Vasárnap- válaszolt a fiú. Nekem pedig összeszorult a szívem. Egy hétig együtt lógunk velük, beleszeretek Kendallbe, de ő csak haverként tekint rám és elmennek. És nagy valószínüséggel többet nem is találkozunk soha az életbe. De szuper.
- Mi a baj? És most ne próbálj meg átverni egy "semmi"- vel- jött oda mellém Kendall.
Mit válaszolhattam volna a kérdésre? Hogy csak annyi, hogy szeretlek. Vagy, hogy ne hagyj itt soha. Nem, az lúzerség lenne, és még bátorságom sincs hozzá.
- Álmos vagyok a korai keléstől- rögtönöztem, úgy látszik jól, mert elhitte.- Aludj egyet, ha hazaértél- mondta, és fél kezével átölelt. Éreztem, hogy gyorsabban kezd el verni a szívem. Nyugi Szasza, csak átölelt.
- Nem, annyira nem, hogy aludnom kelljen és ne tudjunk együtt lógni.
- Te tudod. Jut eszembe, tudsz korizni?- kérdezte, mire én eléggé meglepődtem.
- Hát, valamennyire. De miért?
- Csak úgy.
És ezzel le is zárta a témát. Utánna már csak csendben mentünk egymás mellett, miközben ő fál karjával ölel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése