- Mióta vagy fent?- kérdezte suttogva Kendall.- Pár perce- válaszoltam ugyan olyan hangerővel.- Egyébként hogyan kerültem ide? Teljesen kiesett az este...
- Hát rajtam kívül mindenki rendesen bepiált és olyan éjfél körül hazaindultunk. Hazafele természetesen mindenki bealudt. Aztán mivel full részegek voltatok nem találtátok a lakáskulcsotokat, én pedig nem akartam turkálni a táskátokban, ezért gondoltam miért ne aludhatnátok itt. Greg és Ádám bealudt a kanapén. Aztán gondoltam rá, hogy te és Míra együtt alszotok, de akkor két fiúnak egy ágyban kellettt volna aludnia és nem akartam kicseszni velük, szóval Mírát beraktam James ágyába, hiszen úgy is össze kell jönniük. Te pedig azért mellettem aludtál, mert Logan horkol és részegen kiszámíthatatlan, Carlos pedig egész este forgolódik és tuti lelökött volna az ágyról- magyarázta, én pedig válaszul csak bólintottam egyet.
Próbáltam lassan felülni az ágyban, úgy, hogy ne fájduljon meg még jobban a fejem, de ez nem igazán sikerült.
- Nincs valami gyógyszered?- kérdeztem Kendalltől.
- Hát azt hiszem nincs- válaszolt.- A többieket nem kéne felkelteni?
- De.
Felálltam, majd odamentem a másik ágyhoz a szobában.
- Úgy látom Míráéknak nem jött össze a romantika...- állt meg mellettem Kendall. Hát igen. James a földön, Míra szétterülve az ágyon.
- Pedig már összejöhetne. Nem bírom nézni ahogyan szenvednek.
- És hogyan akarod kiszedni őket az ágyból? Vagyis Jamest felszedni a földről?
- Egy kis motivációval- válaszoltam, majd elkezdtem ütőgetni Míra vállát.- Míra kelj fel! Ébren vagy már?
- Még pár percet hadd aludjak- morogta Míra.
- Hát tőlem aludhatsz, de a fiúk 15 perc múlva találkoznak Avril Lavigneval és azt mondták mi is mehetünk...
És ahogyan gondoltam...Míra egyből kipattant az ágyból és rálépett James kezére, így már ő is fent volt.
- Basszus Míra, ráléptél a kezemre!
- Leszarom a kezed, 15 percem van elkészülni a találkozóig! Kendall hol tartjátok a kávét?- kiabált ki Míra a konyhából.
- Jobbról a második polc!- kiabálta Kendall, majd mi is kimentünk Míra után a konyhába.
- Mi ez a kiabálás?- kérdezte Logan, aki éppen akkor jött ki a szobából Carlossal együtt.
- Csak a szokásos, James és Míra veszekednek- válaszoltam.
- És Gregék miért nem ébrednek fel rá?- értetlenkedett Carlos két ásítás között.
- Hát ha Gregék isznak, akkor másnap délig minimum alszanak, szóval nem hiszem, hogy könnyen felébrednének- magyaráztam.
- De nekünk lassan indulnunk kéne próbára! Nem maradhatnak itt- mondta James.
- Hát akkor fel kell kelteni őket...Míra jössz?- néztem barátnőmre, aki gőzerővel kávét gyártott.
- Nem! Még rendbe kell szednem magam! Borzalmasan nézek ki!- nyavalygott Míra.
- Hát ezzel egyet értek...tényleg borzalmasan nézel ki!- röhögött James.
- Hát ez bunkósság volt!- szóltam rá a fiúra, aki csak tovább nevetett.- De amúgy nem is lesz semmilyen találkozó...
- Tessék?! Te átvertél?- nézett rám dühüsen Míra.
- Nem! Én csak motiváltalak, hogy felkeljél!- válaszoltam.
- Az majdnem ugyan az!
- Nem ugyan az! De tudod mit? Legyen igazad, átvertelek. Ettől most jobb kedved lett?- kérdeztem.
- Sokkal- mosolyodott el Míra, én pedig csak megráztam a fejem.
- Ti miért veszekedtek mindig? Nem lehetne 10 nyugodt percünk?- kérdezte szinte már könyörgő hangon Logan.
- Akkor vagy valakinek a legjobb barátja, ha veszekedtek. Az nem legjobb barátság ahol nincsenek viták. És szerintem ti sem keveset veszekedtek- válaszolt Míra.
- Hát szerintem az nem kifejezés- röhögött Kendall.
- Na, most, hogy ezt megvitattuk, megyek és felkeltem a srácokat- álltam fel az asztaltól és bementem a nappaliba. Nos, a normális barátok valahogy finoman keltik fel a barátjukat. De persze én nem tartozok az átlagos emberek közé, így felálltam az ágyra, elkezdtem ugrálni és kiabálni, hogy keljenek fel. Erre egyből felriadtak és körülbelül 3 párnát nekem vágtak, amik olyan váratlanul értek, hogy leestem az ágyról. Az esésem pedig olyan hangosra sikerült, hogy a többiek is bejöttek a nappaliba megnézni, hogy mi törtrént. A látvány elég érdekes lehetett: én fekszek a földön és a könyökömet fájlalom, mert bevertem a szekrénybe, Greg velem kiabál, hogy miért keltettem fel őket, Ádám pedig egy párnát szorít a füleire azzal a céllal, hogy tompítsa a hangokat és vissza tudjon aludni.
- Szasza jól vagy?- nevetett Carlos.
- Nem! Beütöttem a könyököm ebbe a hülye szekrénybe! Tuti be fog lilulni!
- Miért Szaszától kérdezitek, hogy jól van- e? Miért nem tőlem?- háborodott fel Greg.
- Azért, mert mondjuk ő esett le az ágyról?- válaszolt Carlos.
- Kussoljatok már be! Fáj a fejem a hangzavartól!- szállt be a kezdődő vitába Ádám.
- Az nem a hangzavartól, hanem az alkoholtól fáj!- röhögtem.
- Akkor adj valami gyógyszert!- nyafogott.
- Nyugi, mindjárt jövök- válaszoltam és átmentem hozzánk, kerestem valami gyógyszert, majd visszamentem. Mindenki bevett belőle egyet, majd a fiúk elkezdtek készülődni a próbára és közben beszélgettünk.
- Mit fogtok ma csinálni?- kérdezte Kendall.
- Hát szerintem Gregék alszanak, mi meg Mírával csajos napot tartunk- válaszoltam.
- Elmentek vásárolgatni?- lepődött meg James.
- Dehogy! Deszkázni megyünk- mondta Míra.
- Ja, az úgy már más.
- Na, szerintem mi megyünk- jelentette ki Logan.
- Ok, akkor mi is- értett egyet Míra.
- Sziasztok- köszöntem el tőlük, ők pedig válaszul csak intettek. Otthon Mírával miközben öltöztünk a tegnapi napról beszélgettünk, de a fejem valahol nagyon máshol járt, amit Míra is észre vett.
- Szasza, te figyelsz egyáltalán?
- Igen, persze.
- Látom, hogy nem...
- Na jó. Azon gondolkoztam, hogy tegnap este, ugye arról beszélgettünk, hogy a szőkék vagy a barnék a dögösebbek. És miután elkezdtünk inni, mintha Kendall azt mondta volna, hogy neki a szőkék jönnek be. De lehet csak hallucináltam. Ma reggel, pedig Kendall ágyában ébredtem...és hátulról átölelt.
- Már mint Kendall?- kérdezte Míra elkerekedett szemmel.
- Nem, a szomszéd. Hát persze hogy ő!
- De hát ez szuper!
- Nem, nem az. Volt rá egy tök ésszerű magyarázata...nem azért aludt velem, mert bejövök neki...
- A nagy lófaszt nem! És akkor miért ölelt át?
- Ebben vann valami, de azért nem bízom el magam. Ja, és te meg James mellett aludtál, csak este valahogy leesett az ágyról- mosolyogtam.- Vagy lelöktem- röhögött.- De mondjuk rohadtul nem értem ezt a fiút! Miért ilyen bunkó velem mindig? Nem tettem semmi rosszat!
- Hát azért te is oltogatod őt, nem csak ő téged...
- Á mindegy. A fiúk bonyolultak.
- Hát eléggé.
Végül itt lezártuk az ügyet. Gyorsan felkaptam magamra egy fehér trikót, egy rövidnadrágot, egy fekete sapit, egy fekete táskát a vállamra és a fehér conversem, na meg persze a deszkám, és elindultunk a gördeszkapálya felé.
