4. rész Augusztus 13. hétfő 12:16

A Spongebob maraton végén mindenki elfáradt agyilag.
- Ááá! Még soha nem éreztem magam ilyen hülyének- dörzsölgette a  halántékát Greg. Erre a kijelentésére mindenki felröhögött.
- Greg, te biztos vagy ebben? Nem hinném, hogy most vagy a leghülyébb- mondta Míra.
- Na, jó. Helyesbítek. Akkor éreztem magam a leghülyébbnek, amikor matek doga előtt bepiáltam. De ez hasonlít hozzá- bólogatott Greg. Mindannyian szakadtunk a röhögéstől, kivétel Carlos.
- Carlos? Minden rendben?- kérdeztem, mert még mindig a tévé előtt hasalt. Majd lassan megfordult, és csillogó szemmel rám nézett.
- Spongebob a példaképem- mondta.
- Hát Patrikra jobban hasonlítasz. Ő is nyáladzik alvás közben- röhögött Logan. Meg mindenki más is.
- Ezt most miért kellett?- vágta be a durcit Carlos. Logan éppen válaszra nyitotta volna a száját, de inkább közbeléptem.
- Nyugi Carlos. Mindenkinek biztos volt olyan, hogy nyáladzott alvás közben. Bár mondjuk legtöbbünknek kisgyerek korában- gondolkodtam.
- Hát kösz. Ezzel baromi sokat segítettél.
- Jaj, ne veszekedjetek már! Nagyon éhes vagyok! Menjünk enni!- nyöszörgött Míra.
- Hallod, mennyit bírsz te enni? Az előbb etted meg az én minyonomat is- röhögtem. Ugyanis nem rég, Míra olyan éhes lett, hogy elkérte az én minyonomat is.
- Az már fél órája volt. És én éhes vagyoook!- nyújtotta el a végét Míra.
- Jó menjünk, de én 13:30- ra megyek a cukiba- mondtam, arra utalva, hogy sietni kell.
- Oks, simán végzünk- helyeselt Ádám.
- Pláza?- kérdezte Míra. Mindannyian bólintottunk. Hiszen, ott van minden: palacsinta, pizza, hamburger és hot dog.
A plázában aztán kezdődött a dilemma, ki mit egyen. Végül én és Míra nutellás palacsintát ettünk, a fiúk meg mind pizzát. De persze mi Mírával nem bírtunk megenni fejenként egyet így mind a kettőből maradt.
- Azt még megeszitek?- kérdezte Carlos.
- Tiéd- toltam elé a papírtányért.
- Hééé! És velünk mi lesz?- háborodott fel Ádám.
- Nekem mindegy osszátok el. Tessék itt van Míráé is- toltam oda nekik a másik palacsinta maradékot is. A következő pillanatban elkezdődött az aki kapja- marja, és olyan káosz lett, hogy Mírával inkább átültünk máshová. Pár perc múlva a fiúk visszavitték a tálcákat, és már indulhattunk is.
- Ti is jöttök a cukiba?- kérdeztem Jameséktől.
- Ööö...nekünk jó. De miért is megyünk oda?- kérdezte.
- Szasza ott dolgozik a nyáron- magyarázta Míra.
- Oké, és ti miért mentek?- húzta össze a szemöldökét Logan.
- Hogy ne unatkozzunk. És szeretjük kikészíteni a vendégeket- vigyorgott Greg.
- Akkor menjünk- indult el Kendall. Csak éppen a másik irányba, mint amerre a cukrászda van.
- Khm. Kendall. Ugye tudod, hogy a cukrászda a másik irányba van?- kérdeztem a nevetést elfojtva. Erre gyorsan megfordult, és elindult, most már a jó irányba.
- Igen, persze, hogy tudom merre van a cukrászda- mondta tök komolyan. Belőlünk meg szakadt a röhögés.
A cukiban láttam, hogy nagy a tömeg, így gyorsan Klau segítségére siettem, a többieket pedig leültettem egy asztalhoz, azzal az utasítással, hogy ne csináljanak nagy felfordulást. Persze fél szemmel mindig őket néztem. Amit persze jól tettem. Ugyanis elkezdték ordibálni a Spongebob főcímdalát. Reméltem, hogy csak egyszer, de miután vége lett, még vagy hússzor elénekelték. Mírára nem számíthattam, hogy lecsitítja Gregéket (tuti övék volt az ötlet), mert minden hülyeségben benne van. Így inkább arra jutottam Kendallnek szólok, hogy hagyják abba, mert a vendégek már panaszkodnak.
- Kendall! Kendall!- szóltam neki normál hangerővel, de úgy látszik nem hallotta, így még egyszer megpróbáltam,- Kendall!- üvöltöttem bele a fülébe.
- Auu!- ordított fel. Tehát meghallotta. Szuper.
- Hagyjátok már abba!- szóltam rá. Vagy is inkább könyörögtem.
- Miért? Nézd meg, élvezik!- nézett a tömeg felé.
- Nem! Ők azért kiabálnak, hogy hallgassatok már el!- mondtam komolyan. Erre ő elröhögte magát. Aztán én sem bírtam tovább nevetés nélkül. Végül én is dalra fakadtam. Majd arra lettem figyelmes, hogy Kendall megfogja a kezem, és az ölébe ránt. Ami igazából nem nagyon zavart, ugyan úgy énekeltem az ölében ülve, mindaddig, amíg a főnököm oda nem jött hozzánk.
- Szandra! Ezt mire véljem? Teli van a cukrászda, te pedig itt énekelsz ezekkel az idiótákkal!- ordított rám, mire az egész cukrászda elhallgatott. Gyorsan felálltam Kendall öléből és "elkomolyodtam".
- Elnézést, nem fordul elő többé- tettettem megbánást.
- Ezek pedig vagy csöndbe maradnak, vagy elhúznak innen- intett a fejével a többiek felé.
- Ígérem, jók lesznek- simogattam meg Míra fejét, úgy mintha az anyja lennék.
- Nagyon vicces- fordult meg a főnököm és elment.
- Basszus, azt hittem kirúgnak- mondta Logan.
- Ki is fognak, ha ezt nem hagyjátok abba- szóltam nekik.
- Jók leszünk anyu- röhögött Ádám.
- Haha- mondtam, és már vissza is mentem a pulthoz.

3. rész Augusztus 13. hétfő 11:06

A csajos megbeszélésünk után, miután átmentünk a nappaliba a fiúkhoz, megint elkezdtünk unatkozni. Greg az ágyon feküdt fejjel lefelé és várta, hogy minél vörösebb legyen a feje. Míra a saját tengelye körül forgott(??), aztán amikor úgy érezte már eléggé elszédült megáll, és azon röhögött, hogy "forog vele a világ". Én pedig levideóztam, aztán amikor úgy gondoltam, van elég "anyagom" róla, követtem Greg példáját és odafeküdtem mellé, majd a telefonom elülső kamerájával fotózni kezdtem magunkat. Így lett videóm Míráról ahogy forog, és vagy 20 képem Greggel, amint fejjel lefelé fekszünk, és mindig más arcot vágunk. Ádám pedig a DVD- imet fikázta, hogy már az összeset látta, meg hogy milyen unalmasak.
- Egy hónappal ezelőtt azt mondtad, hogy ez a legjobb film a világon- tártam szét a karom értetlenül.
- Tudom, de az egy hónapja volt, most meg most van. Már láttam 60-szor és már amúgy is lejárt lemez- magyarázta. Erre inkább nem mondtam semmit, csak legyintettem.
- Akartok egy igazán jó filmet nézni, ami soha nem lesz lejárt lemez?- csillant fel Greg szeme. Mindannyian bólintottunk. A következő pillanatban kivett az ágy alól egy sporttáskát, és matatni kezdett benne. Aztán amikor megtalálta benne a DVD- t a háta mögé rakta. Én ezt a folyamatot, elég meglepően néztem végig.
- Te most kajakra beköltöztél a házamba?- kérdeztem elkerekedett szemekkel.
- Nem, kenura. A viccet félretéve, ha Míra beköltözhet, mi miért nem?- mutatott magára és Ádámra.
- Egy: Míra a legjobb barátnőm. Kettő: Ádám is beköltözött?- kerekedtek el a szemeim.
- Akkor ez azt jelenti, hogy mi nem vagyunk legjobb barátok?- biggyesztette le a száját a két fiú.
- Ugye tudjátok, hogy ez nem jön be? Ismerlek titeket.- mondtam nekik, de ők ezt nem hagyták annyiban. A következő pillanatban elkezdtek szipogni- Na jól van. Legjobb barátok vagyunk és maradhattok.- adtam meg magam,- De csak két kulcs van, úgy hogy vigyétek el lemásolni.
- Arra nincs semmi szükség. Már megtettük- vigyorgott Ádám.
- Hajh! Új barátok kellenek- morogtam.
- Mi is szeretünk ám!- mondta Greg.
- Na, jó. Melyik is az a film?- kérdeztem, mert már nagyon kíváncsi voltam.
- Tá-dáááá!- rántotta elő a DVD-t a háta mögül Greg. Mindannyian csillogó szemekkel kezdtünk el visítani (még Ádám és Greg is), ugyan is a film a Spongebob kockanadrág volt. Pisis korunkban is mindig ezt néztük és előtörtek a régi szép emlékek: popcorn csaták, kóla foltok a szőnyegen és pólókon, Spongebob feledhetetlen röhögésének a hangja. Ez mind felbecsülhetetlen érték.
- Gyorsan rakd be!- vinnyogtam Greg fülébe. Ő engedelmeskedett nekem, és 5 perc múlva, már kólával és popcornnal a kezünkben néztük a filmet, addig, amíg nem csengettek. Gyorsan az ajtóhoz rohantam, mert nem akartam sok mindenről lemaradni (nem voltak hajlandóak megállítani a filmet). Nagy meglepetésemre Kendallék álltak az ajtóban.
- Sziasztok- mosolyogtam.
- Helló- mondták szinte kórusban.
- Jól hallom, hogy ti Spongebobot néztek?- kérdezte Kendall összehúzott szemöldökkel, mert Míráék éppen a főcímdalt kezdték el énekelni.

- Miért, gáz lenne ha azt néznénk?- kérdeztem röhögve.
- Hadd nézzük mi is!- kérlelt Carlos.
- Jó, gyertek- álltam arrébb az ajtóból, hogy bejöhessenek.
- Ki volt az Szasza?- ordibált Greg a szobából.
- Csak a fiúk jöttek- mondtam, miközben beléptem a szobába a fiúkkal.
- Sziasztok- köszöntek Loganék.
- Pssszt!- pisszegte le Greg a fiúkat és intett nekik, ami körülbelül annyit jelentett, hogy üljenek oda, ahol találnak helyet.
Így, hogy 8- an voltunk, nem volt könnyű úgy elférni ebben a viszonylag kicsi szobában, úgy, hogy mindenkinek kényelmes legyen, és mindenki lássa a tévét. Végül az elhelyezkedés: én, Greg és Míra a kanapén, Ádám és Kendall a két babzsákfotelben,  Logan és James a kanapé előtt a szőnyegre ültek le a kanapénak dőlve, Carlos pedig a tévé előtt hason fekve bámulta csillogó szemekkel. Végül több DVD-t is megnéztünk, így nyolcan. És persze csak Spongebobot.

2.rész Augusztus 13. hétfő 10:43

Először egész jó ötletnek tartottuk, hogy felmenjünk a házba. De amikor felértünk, már is meggondoltuk magunkat, mert ahogy beléptünk a házba, egyszerre hirtelen mindenki leizzadt. A házban kb. 40 fok volt. És csak egy ventilátor. Amit persze mindenki a magáénak akart, így egy kisebb "balhé" alakult ki köztünk, mert mindenki egyből odarohant hozzá. Mi Mírával összefejeltünk, megtapostam valaki lábát, Greg pedig arra panaszkodott, hogy valaki megharapta(??) a kezét. Ami később kiderült, hogy Míra volt. Ádám pedig elharapta a nyelvét. Hát ez a mi formánk. A ventilátort illetve, pedig 10 percenként cseréltünk. Jó, ebből nem lett senki,  mert nem bírtuk ki 30 percig, hogy hozzánk kerüljön, így mindenki odatömörült, és vártuk, hogy felénk forduljon. Majd amikor már meleg levegőt kezdett fújni, feladtuk, és jeget raktunk a pólónkba, rongyba és azt a fejünkre/nyakunkra és konkrétan mindenhova.
- Halljátok elfogyott a jég!- kiabált Ádám a konyhából elég kétségbeesett hangon.
- Miiii???- kérdeztük egyszerre Mírával.
- Fagyi van?- ordibált Greg.
- Az sincs! Szasza! Mi az, hogy nyáron nincs nálad fagyi? Elment az eszed?- cseszett le Ádám.
- Egyél sütit! Az is hideg!- mondtam.
- Milyen sütit?- kérdezte Ádám, miközben kotorászott a hűtőben.
- Ott van a felső polcon egy tányéron!- kiabáltam.
- A tányér meg van, de süti nincs rajta!
- Míra! Hányszor mondjam el, hogy ne edd meg a sütim?- néztem rá.
- Miért hiszed azt, hogy én voltam?- kérdezte.
- Miért? Nem te voltál?- döbbentem le teljesen. A sütiket mindig Míra szokta megenni kérdezés nélkül.
- Jó, én voltam, de nem kell mindig egyből rám fogni!- kérte ki magának.
- Hajh, Míra! Ezt nem hiszem el! Nem elég, hogy bejössz a házamba, de még a sütim is megeszed!- keltem ki magamból teljesen.
Míra épp szóra nyitotta volna a száját, de Greg megelőzte.
- Nyugodjatok már le! Lemegyünk a cukrászdába sütit venni, és minden meg van oldva.
- Jó, menjünk- kaptam fel a tornacsukámat.
A cukrászdában elég nagy volt a forgalom, mindenki fagyit akart venni, mert a városban itt a legjobb a fagyi. Plusz,  mivel a város közepén van, mindenki ide téved be.
- Szasza nem jössz?- kérdezte Míra az ajtóból, mert én megálltam kint.
- Nem, de hozzatok nekem egy minyont- mosolyogtam rá, majd leültem a patkára, ami szerencsémre nem volt forró, mert egy fa árnyéka alatt volt. Nem tudom mit csinálhattak oda bent majd' 20 (!!) percet, de láthatóan nem zavarta őket, hogy kint várok rájuk. Így felálltam, és elindultam az ajtó felé, hogy megnézzem mit csinálnak eddig. De mielőtt bemehettem volna valaki utánam szólt.
- Hé! Légyszi állj meg!- kiáltotta utánam még egyszer az ismeretlen hang. Amikor megfordultam, négy korombeli srác sétált felém.
- Igen?- kérdeztem.
- Újak vagyunk erre felé. Meg tudnád mutatni hol van a Sümegi utca 12. ?- kérdezte egy szőkés- barna hajú fiú.
- Ööö... hát mindjárt jönnek a haverjaim, és utána meg tudom mutatni, mert mi is abba a lépcsőházba lakunk. Vagy is én lakok. Ők csak nálam csöveznek.- mondtam, és mint az emlegetett szamarak, Míráék abban a pillanatban kiléptek a cukrászdából,- Na végre! Mi tartott ilyen sokáig?
- A Rómeókat kérdezd.- röhögött Míra és oldalba lökte Greget, majd láttam, hogy megállapodik a szeme az imént megismert négy fiún,- Ezek kik?
- Hát ők...- és itt megakadtam. Nem tudtam a nevüket, így segítségkérően néztem rájuk, míg végül az egyikük kapcsolt.
- Én Logan vagyok, ő James- mutatott egy barna hajú srácra,- ő Carlos,-mutatott egy alacsonyabb fiúra,- ő pedig Kendall.- mutatott végül a szőkés- barna hajú fiúra,- Megkértük...
- Szasza- segítettem ki.
- Megkértük Szaszát, hogy mutassa meg nekünk, hogy hol van a Sümegi utca 12- fejezte be végül Logan.
- Akkor mire várunk?- vigyorgott Míra. Végül együtt mentünk fel a lakásba, és hát velünk szemben lesznek. Ahogy Mírát néztem, arra jöttem rá, hogy szerintem "dobta" Ádámot. Olyan csillogó szemekkel nézte Jamest, hogy az leírhatatlan. Szerelem van a levegőben...
- Ha városnézésre lenne szükségetek, csak hívjatok, vagy gyertek át- mosolygott Míra, és egy cetlit nyomott James kezébe. Amin persze az elérhetőségei vannak. Meg az enyémek.
- Feltétlen- mosolygott vissza James az ajtóból. Aztán bement. Míra szerintem addig állt volna ott amíg újra ki nem jönnek. De én persze ezt nem hagytam. Addig rángattam, amíg a szobámba értünk, leültettem az ágyamra, és jól tarkón vágtam.
- Hé! Ez mire volt jó?- kérdezte felháborodva Míra, miközben a tarkóját dörzsölgette.
- Egy: feleszméltél a bambulásból. Kettő: mit mondtam a nyílt flörtölésről?!
- Azt, hogy szánalmas, és a pasizást hagyjuk meg Viviéknek- motyogta. Nos, igen. Vivi és Lara az osztály szégyenei. Sötétek mint az éjszaka és csak azzal foglalkoznak, hogy bepasizzanak. És ez elég sokszor össze is jött nekik, mert hát elég szépek. És mi Mírával megígértük egymásnak, hogy soha nem leszünk ilyenek, nem fogunk nyomulni. Ha tetszünk valakinek lépjen ő. Elvégre ő a fiú. És hogy ha ez még nem lenne elég, mindenhol ott vannak: Vivi velem együtt kézizik, Lara pedig Mírával focizik. És ezer százalék, hogy a Koncertek Hetén is ott lesznek. Így pechünkre az egész nyarat velünk töltik, akaratunk ellenére. És ami a történethez még hozzátartozik, hogy a kapcsolatunk nem éppen felhőtlen. Na, jó. Ki nem állhatjuk egymást.
- Pontosan. Na de mesélj. "Dobtad" Ádámot? Pár órával ezelőtt  még ő tetszett- gondolkoztam.

- Ááá, az csak egy futókaland volt- legyintett. Hát igen. Míra ezt megteheti, mert gyönyörű, menő, elég okos, önfejű, néha makacs, elég fiús (ami elég sok srácnak bejön) és ezért a fiúk csak úgy ragadnak rá. Csak az a baj, hogy Mírának a dumája is elég jó, így ahogy visszautasítja a fiúkat, az néha a srácoknak elég megalázó.
- Ó, értem én. Akkor most James...
- Igen- válaszolta. A következő pillanat Greg feje bukkant fel az ajtóban.
- Menj már! Ez lánymegbeszélés! Ilyenkor nem jöhettek be!- kiabáltam, és az első kezembe kerülő dolgot hozzávágtam. Ami a Homeros (Simpson család) mamuszom volt. És telibe találta. Így gyorsan inkább kiment, mielőtt  a másikat is hozzávágtam volna.

1. rész Augusztus 13. hétfő 9:23

Ma reggeli edzésem volt, így fáradtan baktattam haza a buszmegállóból. A fáradság ellenére kerülőbe mentem haza, mert tudtam, hogy ma kezdetét veszi a Koncertek Hete a házunk előtti parkban. Ez a Koncertek Hete annyit takar, hogy egy hétig, reggel 7:00- tól este 00:00- ig minden percben koncertek lesznek. A legjobb barátnőmmel, Mírával is erre készülünk már napok óta. Nem vártunk különösebben koncertet, csak kíváncsiak voltunk, kik lesznek. Meg úgy egyszerűen imádjuk a zenét. Hazafelé arról ábrándoztam, hogy ha hazaérek csak ledobom magam az ágyra és alszok. Ami persze meghiúsult, mert Míra már otthon várt engem.
- Te hogy...?- kérdeztem elkerekedett szemekkel, mert úgy tudtam nincs otthon senki (vettem magamnak egy lakást, mert utáltam anyámmal lakni, Mírával meg csak Augusztus utolsó hetében költözik be) és ő a konyhában ült. Fogalmam sem volt, hogy jutott be.
- Megtaláltam a pótkulcsot a lábtörlő alatt.- vigyorgott, miközben nutellát evett,- Na, megyünk a koncertre?
- Majd később. Most nem is tudom kik játszanak. Menjünk el inkább fagyizni- javasoltam.
- Menjünk- rakta el a nutellát Míra.
Mivel a városban az összes fagyizónál kilométeres sorok voltak, ezért inkább a Mekiben vettünk egy shaket és elindultunk haza.
- Beszéltél már Ádámékkal?- kérdezte Míra, miközben az utolsó kortyokat szürcsölte ki a papírpohárból.
- Ühüm. Később átjönnek- mondtam mosolyogva.
- Mit mosolyogsz?- nézett rám értetlenül.
- Én? Én nem mosolygok... Na, jó. Talán egy kicsit. Miért van az, hogy egyfolytában Ádám a téma? Hmm?-kérdeztem még mindig mosolyogva.
- Hát...tudod, jó fejek. És eddig is sokat lógtunk velük- rántotta meg a vállát Míra.
- Nekem te ne hazudj. Átlátok rajtad. És igen tényleg sokat lógtunk velük eddig is, de mostanában majdnem minden percet együtt töltünk velük. És már nagyon elegem van, hogy a pofájukat kell bámulnom. Mondd meg, ha tetszik- vigyorogtam. Hiszen tény, hogy helyesek, meg minden. Igen, csak az a baj, hogy én ismerem őket. Ismerem őket már általános óta és tudok róluk mindent. De tényleg.
- Na, jó. Tényleg tetszik. Nem tudom mikor, és hogy történt, de belezúgtam.- mondta, már ő is mosolyogva, majd felém fordult,- Szerinted én is bejövök neki?
- Nem tudom- mondtam. És azt hiszem itt le is zártuk az érzelmei megbeszélését. Hiszen mi kemény csajok vagyunk, nem szoktunk ilyenekről beszélni, csak ha komoly. A suliban is fiúkkal lógunk, az alsóbb évesek, de még lehet az idősebbek is félnek tőlünk. Vagy is most már mi vagyunk a legidősebbek a suliban, mert nekünk a következő évünk lesz az utolsó. De ez még elég messze van, most élvezni kell a nyarat...vagyis ami maradt még belőle. Visszatérve erre a félnek tőlünk témára, nem is értem miért. Kinézetre szerintem nem vagyunk íjjesztőek: én szőke hajjal, pirszing és tetkó nélkül, Míra pedig barrna hosszú haj, ami egyre jobban világosodik a vége fele, majd a legvégén már szőkés- barnás, és szintén pirszing, illetve tetkó nélkül. Imádunk gördeszkázni. Minketten sportolunk: én kézizek, Míra pedig focizik. Nem iszunk alkoholt csak energiaitalt, utáljuk az 1D-t, imádunk hülyülni a srácokkal és minden balhéban benne vagyunk. Nagyjából ennyi rólunk. Nem is értem miért félnek tőlünk...
- És most hova?- kérdezte megállva a parkban.
- Nem tudom.- mondtam, miközben jobban szemügyre vettem az éppen focizó társaságot,- Hé, azok Gregék! Megyünk focizni?
- Naná- rakta le a földre a gördeszkáját Míra, és már el is indult a pálya felé. Ádám és Greg már messziről kiszúrtak minket.
- Míra! Szasza! Gyertek már vesztésre állunk!- kiabált oda nekünk Greg, és miközben nem figyelt, már is kicselezték és egy újjabb gólt kaptak.
- Hogy vannak a csapatok?- raktuk le a deszkákat a kapu mellé.
- Mi ketten vagyunk ötük ellen- ismertette a felállást Ádám.
- Mi a tét, és mennyi az állás?- kérdezte Míra.
- Aki előbb eléri a 10 gólt az nyer, és a vesztesek fizetnek nekik egy kör piát. Ja, és 6:2- re vezetnek- mondta Ádám, és láttam, hogy a háta mögött a másik társaság összepacsizik.
- Ez húzós lesz, de benne vagyunk- öklöztem össze Mírával, és már oda is álltam a kezdőrugáshoz. Ádám volt a kapusunk, Greg hátvéd volt, mi meg Mírával a csatárok.
- Ez így túl könnyű lesz! Ember előnyben vagyunk, és nálatok a csatárok lányok- röhögött az egyik srác.
- Na, majd meglátjuk- vigyorogtam gonoszul, és már el is kezdtük. Nos, Mírával 2 passzból gólt szereztünk, a másik csapat meg csak tátotta a száját. Aztán ők támadtak, de a kapunk közelébe se kerültek, mi már elvettük tőlük a labdát és lőttünk még egy gólt. És ez így folytatódott tovább, míg végül 10:6- ra nyertünk, erőfeszítések nélkül.
- Ez így túl könnyű volt- vigyorogtam rá a srácra, aki a meccs elején leszólt minket.
- Jó, elismerem, jobbak vagytok, mint gondoltam. És akkor ki mit kér?- vette elő a pénztárcáját.
- Két energiaital és két sör. Ugye?- fordultam a többiekhez, akik bólintottak. A fiúktól amikor megkaptuk ami jár, elégedetten sétáltunk fel hozzánk. Már Gregékkel együtt.