2.rész Augusztus 13. hétfő 10:43

Először egész jó ötletnek tartottuk, hogy felmenjünk a házba. De amikor felértünk, már is meggondoltuk magunkat, mert ahogy beléptünk a házba, egyszerre hirtelen mindenki leizzadt. A házban kb. 40 fok volt. És csak egy ventilátor. Amit persze mindenki a magáénak akart, így egy kisebb "balhé" alakult ki köztünk, mert mindenki egyből odarohant hozzá. Mi Mírával összefejeltünk, megtapostam valaki lábát, Greg pedig arra panaszkodott, hogy valaki megharapta(??) a kezét. Ami később kiderült, hogy Míra volt. Ádám pedig elharapta a nyelvét. Hát ez a mi formánk. A ventilátort illetve, pedig 10 percenként cseréltünk. Jó, ebből nem lett senki,  mert nem bírtuk ki 30 percig, hogy hozzánk kerüljön, így mindenki odatömörült, és vártuk, hogy felénk forduljon. Majd amikor már meleg levegőt kezdett fújni, feladtuk, és jeget raktunk a pólónkba, rongyba és azt a fejünkre/nyakunkra és konkrétan mindenhova.
- Halljátok elfogyott a jég!- kiabált Ádám a konyhából elég kétségbeesett hangon.
- Miiii???- kérdeztük egyszerre Mírával.
- Fagyi van?- ordibált Greg.
- Az sincs! Szasza! Mi az, hogy nyáron nincs nálad fagyi? Elment az eszed?- cseszett le Ádám.
- Egyél sütit! Az is hideg!- mondtam.
- Milyen sütit?- kérdezte Ádám, miközben kotorászott a hűtőben.
- Ott van a felső polcon egy tányéron!- kiabáltam.
- A tányér meg van, de süti nincs rajta!
- Míra! Hányszor mondjam el, hogy ne edd meg a sütim?- néztem rá.
- Miért hiszed azt, hogy én voltam?- kérdezte.
- Miért? Nem te voltál?- döbbentem le teljesen. A sütiket mindig Míra szokta megenni kérdezés nélkül.
- Jó, én voltam, de nem kell mindig egyből rám fogni!- kérte ki magának.
- Hajh, Míra! Ezt nem hiszem el! Nem elég, hogy bejössz a házamba, de még a sütim is megeszed!- keltem ki magamból teljesen.
Míra épp szóra nyitotta volna a száját, de Greg megelőzte.
- Nyugodjatok már le! Lemegyünk a cukrászdába sütit venni, és minden meg van oldva.
- Jó, menjünk- kaptam fel a tornacsukámat.
A cukrászdában elég nagy volt a forgalom, mindenki fagyit akart venni, mert a városban itt a legjobb a fagyi. Plusz,  mivel a város közepén van, mindenki ide téved be.
- Szasza nem jössz?- kérdezte Míra az ajtóból, mert én megálltam kint.
- Nem, de hozzatok nekem egy minyont- mosolyogtam rá, majd leültem a patkára, ami szerencsémre nem volt forró, mert egy fa árnyéka alatt volt. Nem tudom mit csinálhattak oda bent majd' 20 (!!) percet, de láthatóan nem zavarta őket, hogy kint várok rájuk. Így felálltam, és elindultam az ajtó felé, hogy megnézzem mit csinálnak eddig. De mielőtt bemehettem volna valaki utánam szólt.
- Hé! Légyszi állj meg!- kiáltotta utánam még egyszer az ismeretlen hang. Amikor megfordultam, négy korombeli srác sétált felém.
- Igen?- kérdeztem.
- Újak vagyunk erre felé. Meg tudnád mutatni hol van a Sümegi utca 12. ?- kérdezte egy szőkés- barna hajú fiú.
- Ööö... hát mindjárt jönnek a haverjaim, és utána meg tudom mutatni, mert mi is abba a lépcsőházba lakunk. Vagy is én lakok. Ők csak nálam csöveznek.- mondtam, és mint az emlegetett szamarak, Míráék abban a pillanatban kiléptek a cukrászdából,- Na végre! Mi tartott ilyen sokáig?
- A Rómeókat kérdezd.- röhögött Míra és oldalba lökte Greget, majd láttam, hogy megállapodik a szeme az imént megismert négy fiún,- Ezek kik?
- Hát ők...- és itt megakadtam. Nem tudtam a nevüket, így segítségkérően néztem rájuk, míg végül az egyikük kapcsolt.
- Én Logan vagyok, ő James- mutatott egy barna hajú srácra,- ő Carlos,-mutatott egy alacsonyabb fiúra,- ő pedig Kendall.- mutatott végül a szőkés- barna hajú fiúra,- Megkértük...
- Szasza- segítettem ki.
- Megkértük Szaszát, hogy mutassa meg nekünk, hogy hol van a Sümegi utca 12- fejezte be végül Logan.
- Akkor mire várunk?- vigyorgott Míra. Végül együtt mentünk fel a lakásba, és hát velünk szemben lesznek. Ahogy Mírát néztem, arra jöttem rá, hogy szerintem "dobta" Ádámot. Olyan csillogó szemekkel nézte Jamest, hogy az leírhatatlan. Szerelem van a levegőben...
- Ha városnézésre lenne szükségetek, csak hívjatok, vagy gyertek át- mosolygott Míra, és egy cetlit nyomott James kezébe. Amin persze az elérhetőségei vannak. Meg az enyémek.
- Feltétlen- mosolygott vissza James az ajtóból. Aztán bement. Míra szerintem addig állt volna ott amíg újra ki nem jönnek. De én persze ezt nem hagytam. Addig rángattam, amíg a szobámba értünk, leültettem az ágyamra, és jól tarkón vágtam.
- Hé! Ez mire volt jó?- kérdezte felháborodva Míra, miközben a tarkóját dörzsölgette.
- Egy: feleszméltél a bambulásból. Kettő: mit mondtam a nyílt flörtölésről?!
- Azt, hogy szánalmas, és a pasizást hagyjuk meg Viviéknek- motyogta. Nos, igen. Vivi és Lara az osztály szégyenei. Sötétek mint az éjszaka és csak azzal foglalkoznak, hogy bepasizzanak. És ez elég sokszor össze is jött nekik, mert hát elég szépek. És mi Mírával megígértük egymásnak, hogy soha nem leszünk ilyenek, nem fogunk nyomulni. Ha tetszünk valakinek lépjen ő. Elvégre ő a fiú. És hogy ha ez még nem lenne elég, mindenhol ott vannak: Vivi velem együtt kézizik, Lara pedig Mírával focizik. És ezer százalék, hogy a Koncertek Hetén is ott lesznek. Így pechünkre az egész nyarat velünk töltik, akaratunk ellenére. És ami a történethez még hozzátartozik, hogy a kapcsolatunk nem éppen felhőtlen. Na, jó. Ki nem állhatjuk egymást.
- Pontosan. Na de mesélj. "Dobtad" Ádámot? Pár órával ezelőtt  még ő tetszett- gondolkoztam.

- Ááá, az csak egy futókaland volt- legyintett. Hát igen. Míra ezt megteheti, mert gyönyörű, menő, elég okos, önfejű, néha makacs, elég fiús (ami elég sok srácnak bejön) és ezért a fiúk csak úgy ragadnak rá. Csak az a baj, hogy Mírának a dumája is elég jó, így ahogy visszautasítja a fiúkat, az néha a srácoknak elég megalázó.
- Ó, értem én. Akkor most James...
- Igen- válaszolta. A következő pillanat Greg feje bukkant fel az ajtóban.
- Menj már! Ez lánymegbeszélés! Ilyenkor nem jöhettek be!- kiabáltam, és az első kezembe kerülő dolgot hozzávágtam. Ami a Homeros (Simpson család) mamuszom volt. És telibe találta. Így gyorsan inkább kiment, mielőtt  a másikat is hozzávágtam volna.