A Spongebob maraton végén mindenki elfáradt agyilag.
- Ááá! Még soha nem éreztem magam ilyen hülyének- dörzsölgette a halántékát Greg. Erre a kijelentésére mindenki felröhögött.
- Greg, te biztos vagy ebben? Nem hinném, hogy most vagy a leghülyébb- mondta Míra.
- Na, jó. Helyesbítek. Akkor éreztem magam a leghülyébbnek, amikor matek doga előtt bepiáltam. De ez hasonlít hozzá- bólogatott Greg. Mindannyian szakadtunk a röhögéstől, kivétel Carlos.
- Carlos? Minden rendben?- kérdeztem, mert még mindig a tévé előtt hasalt. Majd lassan megfordult, és csillogó szemmel rám nézett.
- Spongebob a példaképem- mondta.
- Hát Patrikra jobban hasonlítasz. Ő is nyáladzik alvás közben- röhögött Logan. Meg mindenki más is.
- Ezt most miért kellett?- vágta be a durcit Carlos. Logan éppen válaszra nyitotta volna a száját, de inkább közbeléptem.
- Nyugi Carlos. Mindenkinek biztos volt olyan, hogy nyáladzott alvás közben. Bár mondjuk legtöbbünknek kisgyerek korában- gondolkodtam.
- Hát kösz. Ezzel baromi sokat segítettél.
- Jaj, ne veszekedjetek már! Nagyon éhes vagyok! Menjünk enni!- nyöszörgött Míra.
- Hallod, mennyit bírsz te enni? Az előbb etted meg az én minyonomat is- röhögtem. Ugyanis nem rég, Míra olyan éhes lett, hogy elkérte az én minyonomat is.
- Az már fél órája volt. És én éhes vagyoook!- nyújtotta el a végét Míra.
- Jó menjünk, de én 13:30- ra megyek a cukiba- mondtam, arra utalva, hogy sietni kell.
- Oks, simán végzünk- helyeselt Ádám.
- Pláza?- kérdezte Míra. Mindannyian bólintottunk. Hiszen, ott van minden: palacsinta, pizza, hamburger és hot dog.
A plázában aztán kezdődött a dilemma, ki mit egyen. Végül én és Míra nutellás palacsintát ettünk, a fiúk meg mind pizzát. De persze mi Mírával nem bírtunk megenni fejenként egyet így mind a kettőből maradt.
- Azt még megeszitek?- kérdezte Carlos.
- Tiéd- toltam elé a papírtányért.
- Hééé! És velünk mi lesz?- háborodott fel Ádám.
- Nekem mindegy osszátok el. Tessék itt van Míráé is- toltam oda nekik a másik palacsinta maradékot is. A következő pillanatban elkezdődött az aki kapja- marja, és olyan káosz lett, hogy Mírával inkább átültünk máshová. Pár perc múlva a fiúk visszavitték a tálcákat, és már indulhattunk is.
- Ti is jöttök a cukiba?- kérdeztem Jameséktől.
- Ööö...nekünk jó. De miért is megyünk oda?- kérdezte.
- Szasza ott dolgozik a nyáron- magyarázta Míra.
- Oké, és ti miért mentek?- húzta össze a szemöldökét Logan.
- Hogy ne unatkozzunk. És szeretjük kikészíteni a vendégeket- vigyorgott Greg.
- Akkor menjünk- indult el Kendall. Csak éppen a másik irányba, mint amerre a cukrászda van.
- Khm. Kendall. Ugye tudod, hogy a cukrászda a másik irányba van?- kérdeztem a nevetést elfojtva. Erre gyorsan megfordult, és elindult, most már a jó irányba.
- Igen, persze, hogy tudom merre van a cukrászda- mondta tök komolyan. Belőlünk meg szakadt a röhögés.
A cukiban láttam, hogy nagy a tömeg, így gyorsan Klau segítségére siettem, a többieket pedig leültettem egy asztalhoz, azzal az utasítással, hogy ne csináljanak nagy felfordulást. Persze fél szemmel mindig őket néztem. Amit persze jól tettem. Ugyanis elkezdték ordibálni a Spongebob főcímdalát. Reméltem, hogy csak egyszer, de miután vége lett, még vagy hússzor elénekelték. Mírára nem számíthattam, hogy lecsitítja Gregéket (tuti övék volt az ötlet), mert minden hülyeségben benne van. Így inkább arra jutottam Kendallnek szólok, hogy hagyják abba, mert a vendégek már panaszkodnak.
- Kendall! Kendall!- szóltam neki normál hangerővel, de úgy látszik nem hallotta, így még egyszer megpróbáltam,- Kendall!- üvöltöttem bele a fülébe.
- Auu!- ordított fel. Tehát meghallotta. Szuper.
- Hagyjátok már abba!- szóltam rá. Vagy is inkább könyörögtem.
- Miért? Nézd meg, élvezik!- nézett a tömeg felé.
- Nem! Ők azért kiabálnak, hogy hallgassatok már el!- mondtam komolyan. Erre ő elröhögte magát. Aztán én sem bírtam tovább nevetés nélkül. Végül én is dalra fakadtam. Majd arra lettem figyelmes, hogy Kendall megfogja a kezem, és az ölébe ránt. Ami igazából nem nagyon zavart, ugyan úgy énekeltem az ölében ülve, mindaddig, amíg a főnököm oda nem jött hozzánk.
- Szandra! Ezt mire véljem? Teli van a cukrászda, te pedig itt énekelsz ezekkel az idiótákkal!- ordított rám, mire az egész cukrászda elhallgatott. Gyorsan felálltam Kendall öléből és "elkomolyodtam".
- Elnézést, nem fordul elő többé- tettettem megbánást.
- Ezek pedig vagy csöndbe maradnak, vagy elhúznak innen- intett a fejével a többiek felé.
- Ígérem, jók lesznek- simogattam meg Míra fejét, úgy mintha az anyja lennék.
- Nagyon vicces- fordult meg a főnököm és elment.
- Basszus, azt hittem kirúgnak- mondta Logan.
- Ki is fognak, ha ezt nem hagyjátok abba- szóltam nekik.
- Jók leszünk anyu- röhögött Ádám.
- Haha- mondtam, és már vissza is mentem a pulthoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése