- Te hogy...?- kérdeztem elkerekedett szemekkel, mert úgy tudtam nincs otthon senki (vettem magamnak egy lakást, mert utáltam anyámmal lakni, Mírával meg csak Augusztus utolsó hetében költözik be) és ő a konyhában ült. Fogalmam sem volt, hogy jutott be.
- Megtaláltam a pótkulcsot a lábtörlő alatt.- vigyorgott, miközben nutellát evett,- Na, megyünk a koncertre?
- Majd később. Most nem is tudom kik játszanak. Menjünk el inkább fagyizni- javasoltam.
- Menjünk- rakta el a nutellát Míra.
Mivel a városban az összes fagyizónál kilométeres sorok voltak, ezért inkább a Mekiben vettünk egy shaket és elindultunk haza.
- Beszéltél már Ádámékkal?- kérdezte Míra, miközben az utolsó kortyokat szürcsölte ki a papírpohárból.
- Ühüm. Később átjönnek- mondtam mosolyogva.
- Mit mosolyogsz?- nézett rám értetlenül.
- Én? Én nem mosolygok... Na, jó. Talán egy kicsit. Miért van az, hogy egyfolytában Ádám a téma? Hmm?-kérdeztem még mindig mosolyogva.
- Hát...tudod, jó fejek. És eddig is sokat lógtunk velük- rántotta meg a vállát Míra.
- Nekem te ne hazudj. Átlátok rajtad. És igen tényleg sokat lógtunk velük eddig is, de mostanában majdnem minden percet együtt töltünk velük. És már nagyon elegem van, hogy a pofájukat kell bámulnom. Mondd meg, ha tetszik- vigyorogtam. Hiszen tény, hogy helyesek, meg minden. Igen, csak az a baj, hogy én ismerem őket. Ismerem őket már általános óta és tudok róluk mindent. De tényleg.
- Na, jó. Tényleg tetszik. Nem tudom mikor, és hogy történt, de belezúgtam.- mondta, már ő is mosolyogva, majd felém fordult,- Szerinted én is bejövök neki?
- Nem tudom- mondtam. És azt hiszem itt le is zártuk az érzelmei megbeszélését. Hiszen mi kemény csajok vagyunk, nem szoktunk ilyenekről beszélni, csak ha komoly. A suliban is fiúkkal lógunk, az alsóbb évesek, de még lehet az idősebbek is félnek tőlünk. Vagy is most már mi vagyunk a legidősebbek a suliban, mert nekünk a következő évünk lesz az utolsó. De ez még elég messze van, most élvezni kell a nyarat...vagyis ami maradt még belőle. Visszatérve erre a félnek tőlünk témára, nem is értem miért. Kinézetre szerintem nem vagyunk íjjesztőek: én szőke hajjal, pirszing és tetkó nélkül, Míra pedig barrna hosszú haj, ami egyre jobban világosodik a vége fele, majd a legvégén már szőkés- barnás, és szintén pirszing, illetve tetkó nélkül. Imádunk gördeszkázni. Minketten sportolunk: én kézizek, Míra pedig focizik. Nem iszunk alkoholt csak energiaitalt, utáljuk az 1D-t, imádunk hülyülni a srácokkal és minden balhéban benne vagyunk. Nagyjából ennyi rólunk. Nem is értem miért félnek tőlünk...
- És most hova?- kérdezte megállva a parkban.
- Nem tudom.- mondtam, miközben jobban szemügyre vettem az éppen focizó társaságot,- Hé, azok Gregék! Megyünk focizni?
- Naná- rakta le a földre a gördeszkáját Míra, és már el is indult a pálya felé. Ádám és Greg már messziről kiszúrtak minket.
- Míra! Szasza! Gyertek már vesztésre állunk!- kiabált oda nekünk Greg, és miközben nem figyelt, már is kicselezték és egy újjabb gólt kaptak.
- Hogy vannak a csapatok?- raktuk le a deszkákat a kapu mellé.
- Mi ketten vagyunk ötük ellen- ismertette a felállást Ádám.
- Mi a tét, és mennyi az állás?- kérdezte Míra.
- Aki előbb eléri a 10 gólt az nyer, és a vesztesek fizetnek nekik egy kör piát. Ja, és 6:2- re vezetnek- mondta Ádám, és láttam, hogy a háta mögött a másik társaság összepacsizik.
- Ez húzós lesz, de benne vagyunk- öklöztem össze Mírával, és már oda is álltam a kezdőrugáshoz. Ádám volt a kapusunk, Greg hátvéd volt, mi meg Mírával a csatárok.
- Ez így túl könnyű lesz! Ember előnyben vagyunk, és nálatok a csatárok lányok- röhögött az egyik srác.
- Na, majd meglátjuk- vigyorogtam gonoszul, és már el is kezdtük. Nos, Mírával 2 passzból gólt szereztünk, a másik csapat meg csak tátotta a száját. Aztán ők támadtak, de a kapunk közelébe se kerültek, mi már elvettük tőlük a labdát és lőttünk még egy gólt. És ez így folytatódott tovább, míg végül 10:6- ra nyertünk, erőfeszítések nélkül.
- Ez így túl könnyű volt- vigyorogtam rá a srácra, aki a meccs elején leszólt minket.
- Jó, elismerem, jobbak vagytok, mint gondoltam. És akkor ki mit kér?- vette elő a pénztárcáját.
- Két energiaital és két sör. Ugye?- fordultam a többiekhez, akik bólintottak. A fiúktól amikor megkaptuk ami jár, elégedetten sétáltunk fel hozzánk. Már Gregékkel együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése