25. rész Augusztus 15. szerda 15:49

- Rendben, elviszünk titeket, de akkor velünk jöttök a strandra- válaszolta hosszú gondolkozás után az a barna hajú gyerek, aki még nem szólalt meg eddig.
- Míra menjünk?- fordultam a barátnőm felé.
- Menjünk- egyezett bele.
Intettünk a fiúknak, és beültünk hátulra. Körülbelül 10 percre volt autóval a benzinkút, de az a 10 perc egy rémálom volt. Egyfolytában fényezték magukat, hogy ők ilyen jó focisták, meg olyan helyesek. Megtudtuk, hogy a szöszit Balázsnak, az egyik barnát Áronnak, a másik barnát pedig Petinek hívják
A benzinkúton vettünk egy kanna benzint és egy BRAVO újságot, hogy ne unatkozzunk, majd visszamentünk a kisbuszhoz, ugyan is addigra a fiúk odasétáltak. Odaadtuk a fiúknak a benzint és indultunk Siófokra, az Aranypartra. A fiúk út közben kérdezgettek minket mindenről, pl.: hogy hívnak, hány évesek vagyunk, hol lakunk és hasonlók. Nem voltunk valami bőszavúak, szinte mindenre egy- két szóval válaszoltunk, mert egyáltalán nem volt kedvünk hozzájuk. Szerintem nem túlzok, ha azt mondom, hogy világi nyomorékok.
Egy felüdülés volt kiszálni a strand pakolójában a kocsiból. Egyből otthagytuk őket egy "kösz a fuvart" kijelentéssel és a fiúkhoz siettünk.
- Na milyen volt az út?- kérdezte röhögve Greg.
- Ezek teljesen kikészítettek! Először elkezdtem magukról beszélni, hogy ők tök jól fociznak meg minden, aztán meg rólunk kérdezősködtek!- panaszkodott Míra.
- És ez volt olyan szar?- értetlenkedett James.
- Ha akarod idehívhatjuk őket, hogy lógjanak velünk- ajánlottam fel.
- Nem szüksége.
Bementünk a strandra és egy fa árnyékába ledobáltuk a cuccainkat. Mírával elkezdtük levenni a ruhánkat, mert már mentünk volna a vízbe. Amikor már bikiniben álltunk mindketten, a fiúknak tátva marad a szájuk.
- Csukjátok be a szátok, belerepül a légy- röhögtem és már ott is hagytuk őket. A vízbe konkrétan befutottunk. Egy: azért, mert meleg volt és erre vártunk már órák óta. Kettő: mert tudtuk, hogy ha nem ezt csináljuk, akkor valamelyikőnk elkezdi fröcskölni a másikat és az nagyon szar érzés. Lehet, hogy gyerekesek vagyunk, de mi iylenek vagyunk. És ezen nem tud változtatni senki.
Amíg a fiúk nem jöttek, Mírával azzal szórakoztunk, hogy lenyomtuk egymást a víz alá. Majd Míra egyszer csak ledermedt és nagyon bámult mögöttem valamit. Vagyis valakiket. Amikor megfordultam én is hasonlóan reagáltam, mint barátnőm.
- Mit nézünk annyira?- kérdezte hirtelen James, amitől kisebb szívrohamot kaptam.
- Mennyi az esélye annak, hogy Viviék ugyan azon a strandon vannak, ugyan akkor, mint mi?- értetlenkedett Míra. Én már akkor tudtam, hogy valamelyik kirakta a közösségire, hogy hova megyünk.
- Itt vannak Viviék?- lepődött meg Logan.
- Hát amint látod.- mutattam a lányok irányába.- Melyik okos rakta ki facebookra, hogy hova megyünk?
És ahogy gondoltam...senki sem vállalta magára.
- Sziasztok!- jöttek oda hozzánk Viviék, majd a lány megölelte Kendallt.
- Ti meg mit kerestek itt?- kérdeztem cseppet sem barátságosan.
- Carlostól kérdeztem Ask.fm- en, hogy mit csinálnak és azt válaszolta, hogy idejöttök. Így gondoltuk mi is eljövünk- magyarázta Vivi.
- Carlos, te idióta! Kérdeztem, hogy ki rakta ki!- förmedtem rá.
- Nem! Te azt kérdezted, hogy facebookra ki rakta ki. Én facebookra nem raktam ki!- védte magát.
- Ne veszekedjetek, ez nem old meg semmit! Viviék attól még itt lesznek!- próbált leállítani minket Greg és ebben az két mondatban "enyhe" célzásokat tett arra Viviéknek, hogy zavarnak, de nem vették az adást.
- Mindenki nyugodjon le! Egyszer csak elmennek! Vagy tudjátok mit? Mondjuk azt, hogy mennünk kell, és húzzunk át egy másik strandra!- próbált okoskodni James.
- Nem zavar, hogy itt vagyunk?- kérdezte Lara. És azt a kérdést, szerintem arra értette, hogy úgy tanakodunk arról, hogy hogyan szabaduljunk meg tőlük, miközben itt vannak. De mi nem így.
- Most, hogy kérdezed, nagyon is zavartok- válaszolt Ádám. Erre Lara és Vivi elkezdtek vihogni.
- Jajj, de jót nevettem!- törölgette a szemeit Vivi.
- Ez nem vicc volt- mondta komoly arccal Logan.
- Bármit mondtok, mi tudjuk, hogy csak szívattok. És tudjátok mit? Maradunk- mosolygott Vivi. Már éppen ugrottam volna rá, hogy megtépjem a haját, de Míra visszatartott, ezzel jelezve, hogy bármit csinálunk, úgyis maradnak, inkább vegyem őket semmibe.
- Na jó. Akkor kakasviadal?- tette fel a kérdést Kendall. Mindenki bólintott.
- Én vagyok Kendallel- fogta meg Vivi Kendall kezét.
- Bocs, de Szaszának már mondtam, hogy vele leszek- rázta le gyorsan a lányt és odajött mellém.
- Akkor James?- próbálkozott még mindig.
- Míra- mutatott a fiú a mellette állóra.
- Logan?
- Inkább akkor már Lara!- röhögött Logan, Vivi pedig kezdett egyre dühösebb lenni.
- Carlos?
- Sorry, de Greg.
- Ne! Nem hagyhattok cserben! Most ezzel kell lennem?- akadt ki teljesen Ádám.
- Hidd el én sem így terveztem- dünnyögte Vivi, én meg csak röhögtem szegény Ádámon, aki eléggé megszívta.
A kakasviadalt mi kezdtük Loganékkel, ami elég rövidre sikerült. Már ott álltunk egymással szemben és éppen elkezdtük, amikor Logan felkiáltott.
- Jó csaj a láthatáron!- és leborított Larát a nyakából, majd elment.
- Ez mi volt?- értetlenkedett Lara.
- Azt hiszem leestél Loganről, úgy hogy mi nyertünk!- pacsiztam le Kendallel. Utána Greggel és Carlossal "csatáztunk", amit szintén mi nyertünk. Majd következhettek Viviék. Istenem, de régen vártam erre, hogy Vivivel verekedhessek büntetlenül.
- Bocs Ádám, de ez rövid lesz.
- Az nem olyan biztos...- mondta ravasz mosollyal az arcán Vivi, majd elkezdtük. Vivi egyből elkapta a hajam, így én is az övét, és elkezdtük rángatni egymást. Majd szinte egyszerre estünk bele a vízbe.
- Ki esett bele előbb?- kérdeztem egyből, miután feljöttem a víz alól.
- Tök egyszerre volt- válaszolt Míra.
- Mi? Az nem lehet!- kiabálta Vivi.
- Pedig igen- bólintott James.
Én már nagyjából belenyugodtam a döntetlenbe, de Vivi egyfolytában őrjöngött és csapkodta a vizet körülbelül 10 percig. Majd inkább elment napozni.

24. rész Augusztus 15. szerda 15:05

Kemény 15 perce, hogy gyalogoltunk, de már mindenkinek minden baja volt: melegünk volt, szomjasak voltunk (megitták a vizemet, amiért rohadt dühös voltam) és persze fáradtak is voltunk. És a benzinkút közelébe sem értünk még.
- Dobjuk már fel valamivel a hangulatot!- szólalt meg egy pár perc csend után Míra.
- Ja! Énekeljetek valamit, vagy mit tudom én- ötleteltem.
- Rendben. Megtanítunk nektek egy számot- egyezett bele Kendall.
- Én ki van zárva, hogy énekelgetni fogok!- tiltakozott Greg, Ádám pedig hevesen bólogatott mellette.
- Szaszának van jó hangja, engem hagyjatok ki- értett egyet Míra is a fiúkkal.
- Szasza akkor te benne vagy?- kérdezte Kendall.
- Nagyon akartok tanítani?- kérdeztem ravasz mosollyal az arcomon.
- Jó tanárok vagyunk- fényezte magukat Logan.
- Ja, meg pöppet egoisták- röhögött Míra.
- Taníthattok, ha valaki viszi a táskám, valaki pedig visz a hátán...Hinnye ez rímelt is- gondolkoztam.
- Megéri ez nekünk?- tanakodott James.
- Héé, ez nektek megtiszteltetés, hogy taníthattok!- háborodtam fel.
- Egye fene, megtanítjuk neked mondjuk a Till I forget about you- t.- válaszolt Logan.- Stipp- stopp én nem viszek semmit!
- Én se!- kiáltotta James, mielőtt lemaradt volna.
- Akkor én viszem a táskát!- kiabált Carlos, mielőtt még engem kellett volna cipelnie.
- Akkor azt hiszem én viszlek téged.- mosolygott rám Kendall, majd felugrottam a hátára.- Milyen könnyű vagy már!
- 57 kg- mondtam.
A fiúk elénekelték egyszer a dalt. Közben én azon gondolkoztam, hogy mennyire szeretem Kendallt. Ami tök hihetetlen, mert miután Dáviddal szakítottam nem akartam soha többet szerelmes lenni és úgy terveztem az életem, hogy majd Greggel és Ádámmal fogok lakni egészen halálomig mert nem találnak maguknak csajt, és az egyetlen család amibe tartozni fogok az ez lesz. És én lettem volna Míra gyerekeinek a kereszt anyja, Greg és Ádám meg a keresztapjaik. De ez az  ötlet el van vetve, mert újra szerelmes vagyok. Még pedig nem is akárkibe. Egy világhírű banda tagjába. Akiért több százezer lány rajong. Nem mintha féltékeny típus lennék, de akkor is. De mondjuk Míra, Greg és Ádám után ő az első ember akiben maximálisan megbízok, ugyan úgy mint a többi három fiúban is. Pedig csak ez a harmadik nap, hogy ismerjük őket. És világsztároktól mondjuk nem gondoltam volna, hogy ilyen jófejek és lehet velük hülyülni.

A fiúk végeztek a dallal, majd elénekelték háromszor az első versszakot, én pedig memorizáltam a szöveget, majd elénekeltem én is:

Get a call on a random afternoon

I pick it up and I se that it's you

Like my heart, you were breaking the news, you say

It's over, it's over, it's over.

Hát nem éppen egy boldog dal, de viszont pörgős és fülbemászó. És miközben Kendall besegített énekelni, akkor a gyomromban mintha ezer pillangó repdesett volna és olyan boldog voltam, mint még soha.

Viszonylag gyorsan megtanultam a dalt, és egyedül énekelgettem.

- Jó, most már elég lesz! Már én is megtanultam!- szólt rám Greg. De rá sem hederítettem, hanem előről kezdtem.- Titeket nem idegesít?!

- Hát legalább van hangja- válaszolt Carlos.

- Nem vagyok nehéz?- suttogtam Kendall fülébe.

- Egyáltalán nem.

Hirtelen, egy nyitott tetejű kocsi állt meg mellettünk, amiben 3 korunkbeli srác ült: egy szőke és 2 barna hajú.

- Hova mentek? A Balaton a másik irányba van- viccelődött a szöszi.

- Kifogyott a benzin a kocsinkból- magyaráztam.

- És ilyen szép lányokat nem akart senki sem felvenni? Tudjátok mit? Nagylelkűek leszünk és elviszünk titeket- röhögött az egyik barna.

- Nem stoppoltunk és a fiúk nélkül nem megyünk- ismertettem velük a tényt.

- Naa ne kéressétek magatokat!- szólt újra a szőke gyerek.

- Menjetek nyugodtan, majd utánnatok megyünk.- tett le Kendall, én pedig kérdőn néztem rá. Majd megölelt(!!) és suttogni kezdett a fülembe.- Mond nekik, hogy csak akkor mentek velük, ha elvisznek titeket egy benzinkúthoz és hoztok nekünk benzint.

Mikor befejezte mondandóját egy aprót bólintottam, majd a fiúkhoz fordultam.

- Akkor megyünk veletek, ha elvisztek minket egy benzinkúthoz, hogy ők is utánnunk tudjanak jönni. És majd utánna lehet róla szó, hogy együtt lógunk- mondtam az ajánlatomat. Láttam a fiúk arcán, hogy ezen most elgondolkodnak. Ha nem viszneknek el minket a benzinkúthoz esélyük sincs velünk "lógni"...egyértelműen fel akarnak szedni minket. De ha meg elvisznek minket, akkor is csak talán lógunk velük és ugye jönnek a többiek is, így kevesebb esélyünk van nálunk. Vagyis igazából egyáltalán nincs esélyük, de ők ezt nem tudják...

23. rész Augusztus 15. szerda 14:03

Otthon átöltöztem egy szellősebb ruhába, ami egy fehér has pólóból, illetve trikóból, egy szakadt farmer rövidnadrágból és egy kékes- zöld vászon cipőből állt, kiegészítőnek pedig egy fekete alapon fehér pöttyös haj pántot és egy barna karkötőt választottam. Alá persze felvettem a bikinim. Egy táskába gyorsan bedobáltam a legfontosabb dolgokat: pénztárca, napszemüveg, nap tej, törülköző és egy üveg víz. A telómat pedig beraktam a zsebembe. Mire készen lettem, a többiek is végeztek. Kopogtak az ajtónkon, úgy hogy mindannyian egyszerre indultunk meg.
A parkolóban beültünk a kisbuszba és elindultunk. A múltkori hibámból tanulva, most nem aludtam el, hanem csak zenét hallgattam.
- Miért vannak ilyen sokan az utakon?- hajolt előre Carlos.
- Szerinted? Mindenki megy a Balatonra- válaszoltam.
- De nekünk sietni kell! Megsülök!- sopánkodott Carlos.- Kendall siess már!
- Sietek ahogy csak tudok!
- De nem eléggé!
- Ne veszekedjetek! Inkább akkor játszunk valamit!- csitította el őket Ádám.
- Játszunk kérdezz- felelek- et!- adta az "okos" ötletet Greg.
- Magyarul beszélgessünk?- kérdeztem.- Most is azt csináljuk...
- Hát de lehet ilyen személyesebb kérdéseket is feltenni és őszintén kell válaszolni- magyarázta Greg.
- Oké én kezdem!- ment bele James.- Greg. Hány csajod volt eddig?
- Három- jelentette ki büszkén. Erre Ádámból, Mírából és belőlem kitört a röhögés.- Most min röhögtök? Ez az igazság.
- De a háromból kettő elsőben volt, az az egy pedig 10.- ben!- röhögtem továbbra is. Erre a többiek is elkedtek nevetni.
- Ne nevessetek! Nekte se volt több csajotok...
- Nekem egy se volt!- kiabáltam hátra Gregnek.
- Nekem se!- követte a példámat Míra is.
- Jajj de viccesek vagytok!-  szólt le minket Greg.
- Hát csajom nekem se volt sok...- kezdte Logan, de Greg félbeszakította.
- Na látjátok! A sztároknak sem volt sok csajuk!
- Csajom nem volt sok, maximum 3-4, de voltak ezek mellet egy éjszakás kalandok is.- fejezte be Logan. Oké, a fiúk tátott szájjal bámulták, mert nekik még nem volt ilyenben részük. De én személy szerint utálom azokat a fiúkat akik együtt töltenek egy estét a lánnyal, majd kidobják, így én szúrós szemmel néztem a fiúra, ugyan úgy ahogyan Míra. Neki is ugyan ez volt a véleménye.- De azok még az előtt voltak, hogy barátnőm lett- javította magát Logan.
- És az mikor volt?- kérdezte Míra.
- 2 éve...De egy éve szakítottunk.
- Miért?- folytattam a kérdezősködést.
- A pénzem kellett neki.- válaszolt, mire mindannyian elhúztuk a szánkat. Vagyis mindannyian, akik még nem halloták a sztorit: én, Míra, Greg és Ádám.- De mindegy, lapozzunk.
- Greg biztos akarsz még játszani?- kérdeztem tőle, utalva arra, hogy egyszer már beégett, be akar- e égni mégegyszer.
- Nem inkább hagyjuk...De tudjátok mi jutott eszembe?- csillant fel a szeme.
- Nem vagyunk gondolatolvasók...- forgatta a szemeit Míra.
- Elmúlt már egy óra. Tehát vége a szívatásnak. Ki tudja mennyi lett?
- Hát Szaszáék csapatának volt kettő szívatása: fingópárna és a limonádés cucc. Nektek pedig három: James színjátéka, Greg és Ádám megijjesztették a lányokat és ugye este a vízi pisztolyos sztori-sorolta Kendall.
- Ha jól számoltam, akkor 3-2- re mi nyertünk!- kiabált Carlos, majd összepacsizott a csapattagokkal.
- Állj! Mi bezártuk Gregéket a szobába! Az nem számít szívatásnak? Még benne volt az időben- magyarázkodtam.
- Jogos. Döntetlen lett- jelentette ki Logan.
A fiúknak egyből lehervadt a szája, de mi, Mírával igazábólörültünk a döntetlennek, hiszen mi csak ketten voltunk lányok négy fiú ellen.
- Basszus, most nem lesznek a csicskáink!- dühöngött Ádám, de mi csak röhögtünk rajta, majd éreztem, hogy lassul a kisbusz, Kendall pedig leáll az út szélére, majd teljesen megáll.
- Miért álltunk meg?- kérdeztem a fiút.
- Nem tudom. Nem indul- próbálta megint beindítani a kisbuszt.
- Haver, tankoltál?- hajolt előre James.
- Ööö...hát én azt hittem van még benne annyi, hogy eltudonk menni!- mentegetőzött.
- Istenem, de buta vagy!- szidta Greg.
- Hol vagyunk?- szállt ki a járműből Carlos, majd utánna mindenki. Ott volt előttünk egy tábla, ami szerint Siófok még 20 km- re van.
- Nagyjából féluton vagyunk- válaszoltam.
- És hol van a legközelebbi benzinkút?- érdeklődött Míra.
- 10 km- re- nézte a telóját Logan.
- A picsába! Itt vagyunk a semmi közepén, elfogyott a benzinünk és a legközelebbi benzinkút 10 km- re van!- fejezte ki a véleményét Míra.
- Mi lenne, ha nyafogás helyett indulnánk?- javasolta James.
- Én nem nyafogtam!- szólt rá Míra, válaszul James pedig csak legyintett egyet, amolyan "te tudod" stílusban.
- Muszáj mindenkinek mennie?- kérdezte reménykedve Greg.
- Tőlem maradhattok, de a kocsi egy idő után fel fog melegedni...Séta közben meg a mellettünk elhaladó autók hagynak maguk után legalább egy kis szelet- magyaráztam, és láttam rajtuk, hogy most az egyszer igazat adnak nekem. De persze ezt soha nem ismernék el.
- Miért nem stoppolunk?- értetlenkedett James.
- Mert minimum 4 kocsit kéne stoppolni, hogy mindannyian odaérjünk- válaszolt Kendall.
Gyorsan kikaptam a táskám a kocsiból és elindultunk.

22. rész Augusztus 15. szerda 13:39

- Szia Szasza, régen láttalak!- mosolygott rám egy számomra nem túl kedves személy...
- Szia Dávid- néztem végig az exemen közömbös arccal. Barna haj, kék szem, fültágító, fehér cipő, szürke farmer, szürke pulcsi, szürke baseball sapka, a deszkája és az az utálatos mosoly az arcán. Már nem is tudom miért jártam vele. Ő az a tipikus rosszfiú, aki szarik a szabályokra, cigizik és fültágítója van.- Mit akarsz?

- Csak beszélgetni szeretnék.
- Velem? Esélytelen!- nevettem.- És hogyan találtál meg?
- Míráék kint vannak az ajtó előtt...Gondoltam, hogy te is itt vagy.
- Na jó, ha nem akarsz semmit, akkor kérlek menj el!
- Na, nem kell felemelni a hangod. Én csak beszélgetni szeretnék veled.
- Na jó! Kapsz 5 percet! Klau addig kibírod egyedül?- kérdeztem.
- Persze, menj csak.
Leültünk egy szabad asztalhoz és Dávid beszélni kezdett.
- Figyelj, tudom, hogy 2 hónapja szakítottunk, de mi lenne, ha újra kezdenénk?
- Mi van? Te csaltál meg! És most két hónap alatt rádöbbensz, hogy újra akarod kezdeni? Kösz ebből nem kérek!- akadtam ki teljesen.
- Tudom, elcsesztem, de mindenkinek jár egy második esély!
- De neked nem! Mert utánna kell egy harmadi, negyedik és ötödik esély is!
- Kérlek! Próbáljuk meg újra! Nekünk együtt kell lennünk! Mi összetartozunk!- vetette be a kiskutya szemeket. ÉS hirtelen átláttam a dolgot.
- Mit akarsz?
- Mi? Ezt nem értem...
- Átlátok rajtad! Akarsz valamit! Úgy hogy halljam! Mi kell? Féltékennyé akarsz tenni valakit?
- Okosabb vagy mint emlékeztem- dícsért meg Dávid.- Na jó. Pénz kéne.
- Tudtam! Csak ki akarsz használni! Mire kéne?
- Hát az az igazság, hogy drogra- mondta egy fokkal halkabban, úgy, hogy csak én halljam.
- Ezt nem hiszem el! Te komolyan pénzt kérsz tőlem drogra! Ez kész! Teljesen félre ismertelek!- álltam fel akkora hévvel az asztaltól, hogy felborult a szék.
- Nyugi te is kapsz!
- De én nem akarok drogozni! Szállj le rólam és a kommunikációt kettőnk között csökkentsük a lehető legkisebbre! Soha többet nem akarlak látni! Húzz innen!
- De az újrakezdést is komolyan gondoltam!- kiabált utánnam, mert én bementem a  főnököm irodájába.
- Mehetünk? Tudom ez még csak fél óra volt, de így is nagyon sok embert idevonzottak a fiúk.
- Rendben menjetek, de ne is lássalak ebben a 3 napban!- tolt kifelé az ajtóján. Az ajtón kívül pedig Dávid állt. Gyorsan kikerültem és sietős léptekkel mentem kifelé, de Dávid elkapta a kezem.
- Kérlek! Kezdjük újra!
- Nem fogok egy drogossal járni! Nem is szerettelek!- rántottam ki a kezem a szorításából. 
- Mi az, hogy nem szerettél?
- Amikor jártunk nem is szerettelek!- ismételtem meg magam.
- Akkor miért jártál velem 3 hónapig?- vetette oda.
- Mert új voltál, bejött a stílusod és nem ismertelek még! Olyan hülye voltam!- szidtam magamat, majd kiléptem az ajtón. A srácok pont akkor fejeztek be egy számot. 
- Gyertek menjünk!- mondtam idegesen és egy hirtelen ötlettől vezérelve megfogtam Kendall kezét és rákulcsoltam az ujjamat. Láttam, hogy Dávid végig kíséri a mozdulat sort a tekintetével.
- Neked van pasid?!
- Van!- jelentettem ki magabiztosan. Hallottam, hogy Kendall egy halk "mi?"- t suttog, de csak legyintettem egyet, amolyan "később megmagyarázom" stílusban.
- Ez meg ki?- kérdezte Logan.
- Dávid. Szasza volt fiúja- válaszolt helyettem Míra.
- Aki megcsalt?- nézett rám Kendall, én pedig bólintottam.
- Óóó, csak nem meséltél rólam?- húzta ravasz mosolyra a száját Dávid.
- Igen, mesélt, de nem éppen jót- szólalt meg mögöttem Logan.
- Téged ki kérdezett? És Szasza kik ezek a tagok egyáltalán?
- Semmi közöd hozzá!- förmedtem rá.- És most ha megbocsájtasz, akkor mi megyünk! Na csá!
És ott hagytuk. Majd amikor úgy gondoltam, hogy már nem lát minket akkor elengedtem Kendall kezét.
- Ez meg mi volt?- kérdezte.
- Nagyon sajnálom, csak muszáj volt valamit csinálnom, hogy leszálljon rólam, mert újra akarta kezdeni velem a dolgot és nem hagyott volna békén- hadartam.
- Mit akart ez hülye gyerek?- kérdezte Greg.
- Pénzt...drogra- válaszoltam.
- Mond, hogy nem adtál neki- félt előre a választól Míra.
- Persze, hogy nem adtam, minek nézel te engem?
- Jó, csak tudod mennyire oda voltál érte...
- Tudod mikor adnék pénzt neki drogra...Semmire nem adnék neki pénzt! De mindegy, inkább felejtsük el, és menjünk a Balatonra.
Pár perc múlva már otthon voltunk és készülődtünk a strandra.

21. rész Augusztus 15. szerda 13:08

A hazugságon meg még én is meglepődtem, mert csak úgy jött mint a vízfolyás, még gondolkodnom sem kellett. A többiek kérdőn néztek rám, én meg csak megrántottam a vállam és reméltem, hogy a főnököm elenged...
- Hát ma, mivel a nagymamádról van szó elengedlek. Holnap meg ha nem engedlek el, úgy is lelépsz, szóval a holnap is rendben. De a péntek nem! Milyen kifogás az, hogy szülinapod van?!- akadt ki teljesen a főnököm.
- Ajj kérem, engedjen el! Jövő héten hétvégén is bejövök dolgozni, ha elenged!- könyörögtem.
- Nem! Határozottan nem!- tartotta magát az eredeti elvéhez. Ezután már mindenki elkezdte nyaggatni, de így sem gondolta meg magát.
- Kérem! Bulizni fogunk és ha akar ön is eljöhet!- könyörgött Ádám.
- Na jó! Tudjátok mit? Mivel nem elég neked 2 nap szabadság, így egyet sem kapsz! A nagymamádhoz be lehet menni munka után is, a meccsedet meg nagyon magasról leszarom! Ugyan úgy, ahogy a szülinapodat is! Mint már említettem neked, ez egy munka hely! Ahol dolgoznak! És nem lehet minden második napra szabadságot kérni! Ha ez nem tetszik, el lehet menni!- üvöltözött velem, vagyis velünk.
- De...- próbáltam volna mondani valamit (még én sem tudtam mit), de belém folytatta a szót az én "drága" főnököm.
- Nincs de! Van még 20 perced kezdésig, addig azt csinálsz amit akarsz, de 20 perc múlva legyél itt! És most tűnés az irodámból!- tessékelt ki minket az irodából, majd becsapta mögöttünk az ajtót.
Senki sem szólalt meg, mindenki elmélyedt a gondolataiban, amíg odasétáltunk a cukrászdától nem messze lévő Országalmához. Mindannyian leültünk a szélére és magunk elé néztünk. Végül Logan törte meg a csendet.
- Akkor most mi lesz?
- Természetesen elmentek nélkülem a strandra, én meg lebuszozok, vagy nem tudom- ismertettem a számomra egyértelmű variációt. 
- Te hülye vagy? Tudod mikor hagyunk itt!- nézett rám Míra.
- Most nehogy már miattam unatkozzatok! Menjetek már!- utasítottam őket, de csak hülyén néztek rám.
- Ezt te sem gondolhatod komolyan- röhögött James. Éppen visszaszóltam volna neki valamit, de Kendall felállt, és szembe fordult velünk.
- Senkit sem fogunk itt hagyni- kezdte a mondandóját.
- Lelki fröccs szagot érzek- suttogta Logan.
- Mi vagyunk a Big Time Rush! Soha senki és semmi nem állított meg minket! És most akarjátok ezt elkezdeni? Egy ilyen ember állítson meg minket abban, hogy egy rohadt nagyot bulizzunk ma és pénteken? Nem! El fogunk menni ma a Balatonra, holnap Szasza elmegy a meccsére, a pénteket meg végig bulizzuk! És ezen senki sem fog változtatni!
- És ezt mégis hogy akarod elérni?- érdeklődtem.
- Azt csak bízd ide- mosolygott magabiztosan Kendall.
Visszamentünk a cukrászdába és megkerestük a főnököm.
- Már megint mit akartok?- kérdezte cseppet sem kedvesen.
- Van egy ajánlatunk- kezdte Kendall.- Mi lenne, ha kicsit fellendítenénk az üzletet?
- Mégis hogyan?
- Mondjuk ha egy bizonyos fiú banda, név szerint a Big Time Rush ingyen koncertezne teljes fél óráig a cukrászdában és azt mondaná minden rajongójuknak, hogy itt a legjobb a fagyi és a süti, akkor elengedné erre a három napra Szaszát?
- Kettő feltétele van- egyezett bele félig a dologba a főnököm, mire Kendall csak bólintott, jelezve, hogy folytassa.- Egy: egy órán keresztül koncerteznek. Kettő: ha ideszerváljátok őket fél órán belül, akkor rendben.
- Háromnegyed óra koncert. És ne aggódjón, 10 perc alat itt lesznek- nyújtotta a kezét Kendall, amit a főnököm megrázott.
- Hát kíváncsi leszek arra a 10 percre!- nevettett fel kajánul.
Ügyet sem vetve rá kimentünk a cukrászda elé. Kendall és én elfutottunk (szó szerint futottunk) Kendall gitárjáért.
- Kösz, hogy segítesz- törtem meg a már szinte kínos csendet a visszafele úton.
- Alap- mosolygott rám.
- És mi van, ha nem hiszi el, hogy ti vagytok a Bug Time Rush?
- You Tube. Megmutatjuk egy videóklippünket- magyarázta.
- Látom te mindenre gondoltál- nevettem fel.
- Sokszor húztam ki a srácokat a bajból ilyen gyors ötletekkel és azokat is ilyen jól kellett megtervezni...Egyszerűen zseni vagyok!- nevett ő is.
- A kis egó!- ütöttem bele a karjába.
- Erőset ütsz egy lányhoz képest- bólintott elismerően.
- Te pedig sokat nyafogsz egy fiúhoz képest- vágtam vissza.
- Gyorsan tudsz reagálni.
- Gregék mellett te is megedződtél volna ilyen téren.
- Majd megedződök- rántotta meg a vállát.
- Egy hét alatt? Kétlem!- nevettem.
- Ki mondta, hogy egy hét alatt?
- Akkor tovább maradtok egy hétnél?- csillant fel a szemem.
- Nem, de tuti visszajövünk még.
- Óóó...Értem.
Pont időben értünk oda a cukrászdába, majd bementünk a főnökömhöz.
- Na hol a Big Time Rush?- kérdezte gúnyosan.
- Pont maga előtt- válaszoltam.
- Na persze...Ez a négy fiú?
- Igen.
- Bizonyítsd- nézett velem farkaszemet.
Előpvettem a telóm és You Tube- on rájuk kerestem, és beraktam egy videóklippüket, cím szerint Superstar- t. Ami mondjuk nem volt teljes, mert a sorozatból volt kivágva.
- Ezt nem hiszem el! Az egyik alkalmazottam a Big Time Rush egyik tagjával jár! Ez jó kis reklám a cukrászdának.
- Mi nem járunk!- tiltakoztunk egyszerre Kendallel.
-Nekem mindegy. A lényeg, hogy kezdjetek énekelni.
A srácok kimentek a cukrászda elé és leültek a lépcsőre.
- Tetszik a sapkád a klipben. Nekem is van olyan- intéztem szavaimat Kendallhez.
- Kösz. Szeretem az ilyen sapikat. Fiúk! Jó, ha a Cover Girl- el kezdünk?
Mindannyian bólintottak, és elkezdtek énekelni, miközben Kendall kísérte őket gitárral. Pár tizenéves lány amint meghallotta a dalt, máris odajött, de rajtuk kívül még nagyon fiatal (5- 6 éves) gyerekek is odajöttek a szüleikkel és egy páran a gitártokba pénzt (!!) is dobtak. Gyorsan kivettem belőle és visszaadtam a személynek aki beledobta.
- Nem pénzért énekelnek. Inkább vegyen egy fagyit Fehérvár legfinomabb cukrászdájában!- mutattam a cukrászda bejáratához. És a tömeg megindult befele. Gyorsan beszaladtam utánnuk, majd valahogy utat törtem magamnak a pulthoz. Klau éppen akkor érkezett meg.
- Mi ez a nagy tömeg?- kérdezte. Azt hiszem a hátsó ajtón jött be...
- A fiúk toborozzák a népet énekléssel, Míráék meg betessékelik őket a cukrászdába- magyaráztam, miközben már elkezdtem kiszolgálni az embereket.
- És mennyit kapnak érte?
- Ingyen csinálják. Csak így a főnököm elenged 3 nap szabadságra- mosolyogtam.
- De mázlista vagy, hogy ilyen barátaid vannak! Az enyémek otthon ülnek és TV- t néznek- panaszkodott.
- Tök jó lenne, ha velünk jöhetnél, csak az a baj, hogy ezt is alig bírtam kikönyörögni és szerintem azt már nem engedné meg, hogy mindketten elmenjünk...
- Nem baj, majd legközelebb!
- Egyre többen vannak! Ebből jó bevétel lesz!
- Ja, és alig kapunk belőle valamit- sopánkodott Klau.
- Hát így van ez rendjén- nevettem fel, majd folytattam a kiszolgálást.- Szia, mit adhatok?
- Szia Szasza, régen láttalak!- mosolygott rám egy számomra nem túl kedves személy...

20. rész Augusztus 15. szerda 8:19

Sziasztok! :) Elékeztünk a 20. részhez és e kerek szám miatt egy jó hosszú bejegyzéssel érkeztem! Örülök, hogy eljutottam idáig és ennyi idő alatt lett 3 feliratkozóm, 1000+ oldal megjelenítésem és egy díjam! A blog teljes design átalakításon ment keresztül és arra szeretnélek kérni titeket, olvasókat, hogy véleményezzétek, hogy milyen lett és még min kéne javítanom! Jó olvasást! ;)

Bye: Maja

Reggel eléggé nyúzottan ébredtem. Nagyon rossza éjszakám volt, alapból későn feküdtünk le, plusz az esti horror film miatt rém álmaim voltak és félóránként fent voltam...Mírával együtt. Ugyanis ő se tudott aludni és este többször is összetalálkoztam vele a konyhában.
Mondjuk azon meglepődtem, hogy nem az ébresztő keltett, ami gyanús is volt, de aztán gondoltam megint biztos felriadtam és kb. hat óra lehet, már nem alszok vissza egy órára. Ami azért jól esett volna, de féltem, hogy nem tudok majd felkelni időben. Úgy hogy reggeli lassúsággal csináltam magamnak egy kávét, amit 10 perc alatt meg is ittam és kicsit feléledtem tőle. Elmentem zuhanyozni, enni, fogat mosni, tehát megcsináltam a reggeli tennivalóimat, majd mikor mindennel végeztem Míra is felkelt. Amíg ő készülődött, gondoltam netezek egy kicsit a telefonomon, de amikor a képernyő felvillant megállt bennem az ütő...8:50 volt és nekem kilenckor edzésem van. Mírának addig kapcsolgattam fel- le a villanyt a fürdőben és kiabáltam, míg ki nem jött, majd a kezénél rángatva kihúztam a lépcsőházba. Amíg ő bezárta a bejárati ajtót, addig én folyamatosan nyomtam a csengőt a fiúknál, ameddig Carlos ki nem nyitotta az ajtót. Ahogy láttam, ő teljesen friss volt, és fel is volt öltözve.
- Jó reggelt!- köszönt széles vigyorral az arcán. Azt hiszem jó napja van...
- Már akinek jó! El fogok késni edzésről, ha most azonnal nem jöttök!- mondtam kicsit hisztérikus hangon.
- Oké, nyugi van. Már jövünk is.- nyugtatgatott Carlos- Fiúúúk! Gyerteeek!
Csodával határos módon mindegyik kész volt és senkire sem kellett várni.
- Mióta vagytok fent?- kérdezte Míra.
- Hát kb. hét óra- válaszolt Logan.
- És miért nem keltettetek fel? Jamesnek mondtam, hogy 9-kor edzésem van!- akadtam ki.
- Nekünk ilyet nem mondott- védekezett Logan.
- James, most ha lenne időm akkor kinyírnálak, de mivel nincs, ezért siessetek már, mert elkések!- kiabáltam rájuk és elkezdtem lerohanni a lépcsőn.
- Valaki bal lábbal kelt ma- motyogta James. Szívesen vitába szálltam volna vele, de figyelnem kellett a lépcsőfokokra, nehogy leguruljak a végén.
Hát mázlim volt, hogy már az edzős cuccom volt rajtam és nem kellett átöltöznöm, mert pont elkezdték a bemelegítést, mire én odaértem.
- Sziasztok! Bocsi Andi a késésért!- kiabáltam ki a szertárból az edzőnek.
- Pont időben jöttél.
Az edzés még jó is lett volna, ha Vivi nem lök fel minden harmadik percben.
Amikor végeztünk, az öltözőnkben (igen mivel mi vagyunk a felnőtt csapat után a legidősebbek kaptunk külön öltözőt) gyorsan lezuhanyoztam és már el is köszöntem a többiektől, de Janka (a kapusunk) utánam szólt.
- Szasza akkor 3-kor csapat buli nálunk.
- Öhm...én nem tudok menni, mert a fiúknak nem tudom mi a tervük mára...sajnálom, majd máskor megyek. Ja meg akkor dolgozok is.
- Gregék csak meg értik...
És akkor bevillant valami...
- Basszus Gregék! Bezárva hagytuk őket!
- Mi?
- Hosszú sztori, majd elmesélem, de most sietnem kell!
Rohantam a többiekhez, ahogy csak tudtam, majd amikor odaértem hozzájuk furcsán néztek rám.
- Mi van, nem futottál eleget edzésen?- próbált viccelődni Carlos.
- Greg...Ádám...bezártuk...őket...a szobájukba...és...nem...engedtük...ki...őket- mondtam szaggatottan, mert azért felsprintelni a lelátóra nem olyan könnyű, mert rohadt sok a lépcső.
- Basszus! Siessünk!- kapott észbe Míra is. 10 másodperc múlva Mírával már kint voltunk az autónál, de látszólag a fiúk nem értették a dolgot.
- Minek siettek? Tizenegy óra van, még biztos alszanak- nyugtatott minket James.
- Vagy nem. És ha felkelnek, akkor egy: éhesek. Kettő: szomjasak. És három: pisilniük kell. És hogyha ez már megtörtént valamelyik sarokba akkor ti takarítjátok fel!- sorolta Míra.
- Miért mi? Ti nem engedtétek ki őket!- szállt vitába James.
- De miattatok nem érünk oda időben, mert szerintetek ráérünk!- folytatta Míra.
- Én nem fogok utánuk takarítani!
- Azt várhatod, hogy majd én fogok!
Amíg ezek ketten vitatkoztak, mi csak néztük őket.
- Milyen aranyosak! Úgy veszekednek, mint a házasok!- mosolyogtam le sem véve a szemem róluk.
- Szerintetek is össze fognak jönni?- nézett ránk Kendall.
- Aha- adott egyszerű választ Logan.
- Ezer százalék- mondta Carlos, miközben kibontott egy csomag rágót.- Kértek?
Mindannyian bólintottunk, majd mindenkinek adott szigorúan csak egyet.
- Figyeljetek! Nem akarlak titeket megzavarni, de amíg ti itt veszekedtek, addig Gregék szépen összepisilik magukat!- állította le őket Logan.
- Jogos- bólint Míra.
Hát nem volt olyan jó ötlet hagyni, hogy Míra és James egymás mellé üljenek az autóban, mert az úton folytatták a veszekedést.
- Na, jó! Ha kell, akkor ti fogtok takarítani! Ketten!- zártam le az ügyet, ők pedig csak egy morgással fejezték ki nem tetszésüket.
A lépcsőházban elköszöntünk a fiúktól és megbeszéltük, hogy fél óra múlva találkozunk ugyan itt, és akkor meghívnak minket egy pizzára. Amikor beértünk a lakásba első dolgom volt kiengedni a fiúkat a szobából.
- Utat kérek! Utat!- kiabálta Ádám, miközben rohant a WC-re. Gondoltam, hogy ez lesz...
- Greg neked nem kell?- kérdeztem.
- Nekem nem kell. Én elvégeztem már- válaszolt és felmutatott egy üveget.
- Fúj de undorító vagy! Dobd már ki!- röhögött Míra és Greg elindult a konyha felé.
- De ne ide, hanem a szemét ledobóba!- álltam el az útját.
- Még valamit?- kérdezte gúnyosan.
- Ha már arra mész, kivihetnéd a szemetet is- töprengtem.
- Csak költői kérdés volt, ne reménykedj- lépett ki az ajtón Greg.
- Akkor majd Ádám kiviszi- rántottam meg a vállam.
- Mit viszek ki?- kérdezte az említett személy.
- A szemetet- válaszolt Míra.
- Majd Greg- próbálta hárítani a munkát Ádám.
- Én ugyan nem- zárta be az ajtót maga mögött a fiú. Itt kezdett elfogyni a türelmem.
- Ha továbbra is itt akartok lakni akkor valaki most azonnal kiviszi!- kiabáltam rájuk. Na ez már hatásos volt, mert tudják, hogy képes vagyok kirakni őket a lakásból, így mind a ketten rohantak a konyhába. Végül nem tudom ki vitte ki, mert Mírával bevonultunk a szobánkba és felpróbáltam vagy 5 összeállítást, mire valamelyik megfelelt. Azért edzős cuccban mégse mehetek...
A maradék időben, gondoltam felmegyek Ask.fm-re, úgy is régen néztem meg, biztos van már egy pár kérdésem. Hát másfél hete körülbelül, hogy válaszoltam kérdésre, és most 459(!!) megválaszolatlanom volt. Ennek több mint a fele az volt, hogy: "Nem te voltál a TV- ben Kendallel?". Ezek közül egyre válaszoltam, hogy: "De én voltam, de nem tudtam róla, hogy benne leszek a TV- ben...". 1 perc nem telt el, és már jött is az újjabb kérdés: "És komolyan jártok??O.o". Válaszom rá: "Nem, mi csak barátok vagyunk, nem kell semmit beleképzelni...". Ezek után láttam, hogy a lájkjaim száma is megnövekedett: kb. 4000- ről 51874- re, a követőim száma pedig 727-re ugrott fel.  És egy folytában csak több lett. Ezek után jött egy nagyon kedves kérdés: "Kár...szépek lennétek együtt :)". Erre azért válaszoltam: "Hááát nem vitatkozom :D". Mondjuk ez a kérdés mellett volt vagy 60 olyan, amiknek körülbelül az volt az értelme, hogy :"Tudom, hogy hazudsz és együtt vagytok...ha nem járnátok, nem cipelgetne a kezében...". Ezeket inkább figyelmen kívül hagytam, egy: mert nem érdekel, kettő: mert mentünk pizzázni.
A sztárocskáink is akkor léptek ki az ajtón, mint amikor mi.
- Gregék jönnek?- kérdezte Carlos.
- Szerinted? Az ingyen pizzát ki nem hagyják- forgattam meg a szemeimet.
- Úgy ám!- karolt át két oldalról Ádám és Greg.
Nem volt kérdés, hogy a Plázába megyünk kajálni. De azért volt egy kis hátránya...Így, hogy a TV- ben mondták, hogy a fiúk Fehérváron vannak, elég sokan felismerték őket és kértek egy autogramot/fényképet. Magyarul lehetetlen volt nyugodtan enni, úgy hogy amilyen gyorsan csak lehetett betoltuk a pizzákat és húztunk haza...Ahol persze unatkoztunk. Úgy hogy ötlet börzét tartottunk.
- Mi lenne, ha elmennénk valahova?- dobta fel az ötletet Logan.
- De mégis hova?- kérdezte James.
- Istenem, de idióta vagy! Nyár van, 40 fok. Mégis hova mehetnénk?! Persze, hogy a Balatonra!- válaszoltam. Mivel ez az ötlet mindenkinek tettszett, megbeszéltük, hogy fél kettőkor indulunk. Csak egy baj volt, ami nekem eszembe se jutott...
- Szasza eltudsz kéredzkedni a munkahelyedről?- húzta el a száját Míra. Ezután toltam egy szép, hosszú és választékos káromkodást.
- Hát egy próbát megér...De akkor el kell kéredzkednem holnapra is, mert meccs lesz...- gondolkoztam.
- De akkor kérd már el a pénteket is, mert akkor ünneplünk!- kiabálta Greg.
- Mit?- kérdezték egyszerre a fiúk.
- Szasza szülinapját- válaszolt helyettem Míra.
- Mennyi leszel?- érdeklődött Kendall.
- 18. Hivatalosan is nagykorú- jelentettem ki büszkén.
- Akkor irány a cukrászda- mondta Ádám.
- Majd megígérem neki, hogy jövő héten vállalom a hétvégei műszakot is- gondolkoztam.
Pár perc alatt odaértünk a cukrászdába, de az ajtó előtt megálltam.
- Mi van? Miért álltál meg?- kérdezte Logan.
- Hát tegnap amikor késtem, azt mondta, hogy még egy húzásom van és kirúg...Mi van ha kirúg?- estem teljesen kétsége.
- Nyugi nem fog- nyugtatgatott Míra.
- Ha nem enged el, akkor menjetek nélkülem- mondtam a többieknek.
- De el fog. Főleg ha én itt vagyok! Engem szeret! Én tudom!- biztatott Greg. Erre mindenki elkezdett röhögni, szóval jó kedvvel mentünk be a cukrászdába. Bementünk a főnököm irodájába mind a nyolcan és szerencsénkre ott volt.
- Szandra! Hogy hogy itt vagy ilyen korán ezekkel?- lepődött meg.
- Hát csak azt szeretném megkérdezni, hogy a főnök úr eltetszik- e engedni a héten munkából, mert ma a nagymamámhoz be kell mennem a kórházba, holnap meccsem lesz, pénteken meg szülinapom- hadartam el egy szuszra és olyan szépen próbáltam rá mosolyogni, amennyire még senkire. A hazugságon meg még én is meglepődtem, mert csak úgy jött mint a vízfolyás, még gondolkodnom sem kellett. A többiek kérdőn néztek rám, én meg csak megrántottam a vállam és reméltem, hogy a főnököm elenged...

Első díjam

Első díjam:

Köszönöm a díjat Hope Justice -nak!

"Ez nem egy hétköznapi díj! Az a célja, hogy jobban odafigyeljünk egymásra, és tiszteletben tartsuk az írókat."

Szabályok:

 • Iratkozz fel a küldő blogjára! ( amelyik blogodra kaptad a díjat,annak az összes írójára vonatkozik) 
• Légy rendszeres olvasója a blognak és kommentelj! ( amelyik blogodra kaptad a díjat,annak az összes írójára vonatkozik)
• Küld vissza neki a díjat!
• Válaszolj 5 kérdésére! ( amelyik blogodra kaptad a díjat,annak az összes írójára vonatkozik)
• Írj magadról 5 dolgot! ( amelyik blogodra kaptad a díjat,annak az összes írójára vonatkozik)
• Majd küld tovább a díjat minimum 5 embernek. ( ha magadtól nem ismersz annyi blogot,aminek küldhetnéd, látogass meg egy-két FB csoportot )
• Minden szabályt kötelességed betartani,mivel ezzel jobbá teszed a többi író életét is. Ezzel a díjjal támogatod őt, hogy ne adja fel amit csinál.
• Mielőtt kirakod a díj képét,mindenképpen tüntesd fel ezt a kis szöveget: A neve közösségdíj,ami egyben a legjobb írót is illeti. Az a célja,hogy jobban odafigyeljünk egymás blogjára,és tiszteletben tartsuk az írókat. 
• Köszönjük,hogy hozzájárulsz a továbbadásához. :)
• Ha egyszer visszakapod a díjat, már ne küld vissza. (akkor az egy örök körforgás lenne)
• Kötelességed a teljes szabályzatot továbbküldeni, kivétel nélkül.

Válaszok a kérdésekre

(Mivel nem találtam az Hope Justice által feltett kérdéseket, ezért azokra válaszolok amikre ő.)

Miért akartál író lenni? 

Én igazából soha nem terveztem, hogy író leszek, de egyszer amikor olvastam egy blogot kedvet kaptam hozzá.

Mi vagy ki ihletett az írásra?

Amikor egyszer beteg voltam és unatkoztam egyedül otthon, gondoltam olvasok egy BTR fanfictiont, ami cím szerint a Big Time Rush Love Story volt. Nagyon tetszett a blog és így én is megpróbáltam.

Melyik a kedvenc számod?

Big Time Rush- Next step

Cica vagy kutya?

Teljes mértékben kutyás vagyok.

Mi a fontosabb egy blogon?

Nem tudom megmondani, szerintem mindenkinek más.

Kérdéseim

1. Miről szólt az első blogod?

2. Van- e háziállatod?

3. Hány blogot írsz jelenleg?

4. Szerinted mitől lehet különleges egy blog?
5. Ki a kedvenc énekesed/együttesed?

Öt dolog rólam
~ Van egy fiú csivavám, Rocky.
~ Szeretk olvasni.
~ Utálok szoknyát hordani.
~ Ha bárki lehetnék a világon, akkor Ciara Bravo lennék.
~ Kedvenc szuperhősöm Batman.

Akiknek küldöm:
Klárii- Másik apa, avagy BTR a családban
Hope Justice- Run Devil Run
Manna OWell- Szid avagy állapotom: bonyolult 2. napló
Ramona Farka- Through the dark
Adri Styles- I need your love