Hát, amikor hazaértünk megint elfogott minket az unalom, így átmentünk a fiúkhoz. Csak az volt a baj, hogy ott is unatkoztunk. Greg a ventilátor előtt ült csukott szemmel (szerintem elaludt), Carlos ropit evett, James és Míra beszélgettek, Ádám telózott, Logan a kezével dobolt a földön, Kendall és én pedig a szőnyegen ülve farkasszemetnéztünk. De soha nem bírtuk ki több mint 10 másodpercig, mert elröhögtük magunkat.
- Szép a szemed- mondta elég halkan (szerintem más nem is hallotta), miközben a szemembe nézett.
- Kösz a bókot, már majdnem elhittem- röhögtem.
- Nekem tetszik- mondta tök komolyan, miközben egyfolytában a szemembe nézett. Nem bírtam tovább állni a tekintetét, így inkább elkaptam a fejem. Aztán hirtelen beugrott egy játék, amit régen egy táborban játszottunk.
- Hé, figyeljetek! Eszembe jutott valami játék.- erre a kijelentésemre mindenki odaült hozzánk, így már egy körben ültünk,- Na az a játék lényege, hogy aki következik a sorban, az mond egy állítást. Pl. én azt mondom, hogy szeretem a pizzát. Aztán választok egy embert, pl. Mírát. És ő elmondja, hogy rá igaz- e ez az állítás.
- Jó, és honnét tudjuk, hogy igazat mond- e az illető?- kérdezte Logan.
- Ti legjobb haverok vagytok, mi is azok vagyunk. Így mindent tudunk a másikról és észre vesszük, ha hazudik a másik- magyaráztam.
- Jó, akkor én kezdem.- mondta Míra,- Már estem vízbe hajóról. Carlos?
- Mi van? Te leestél egy hajóról?- kérdezte Logan.
- Aha. Ádám és Greg beledobott a Balatonba egy osztálykiránduláson.
- Azt mondtad meleged van- védte meg magukat Greg.
- De nem így értettem- tárta szét a kezét Míra.
- Na, jó. Térjünk vissza az eredeti témára. Carlos?- kérdezte James, mire mindenki az említett személyre nézett.
- Még soha. Ha az nem számít, hogy önként ugrottunk bele- gondolkozott Carlos.
- Az nem számít. Na én jövök.- mondtam, mert én ültem Míra mellett,- Én még soha nem csaltam meg senkit. James?
És erre a fiúk elkezdtek röhögni.
- Ne mond, hogy megcsaltál már valakit- kerekedett el Míra szeme.
- Hát az úgy történt, hogy az ikerpár egyik tagjával jártam. Aztán amikor átmentem hozzájuk, nem az nyitott ajtót akivel jártam, hanem a másik. És összekevertem őket, mert tök egyformák voltak. És hát üdvözlés képen megcsókoltam.
- Szegény csaj.- röhögtem,- De hogy nem ismerhetted meg a saját barátnőd?
- Nem tudom.
- Oké, én jövök. Én még csak egyszer voltam igazán szerelmes. Szasza?- nézett rám Kendall. Úgy éreztem ott kapok szívrohamot. Utálom az ilyen kérdéseket. És, hát még nem is voltam igazán szerelmes. És amit Kendall iránt érzek, még az sem igazán szerelem. Végül vettem egy nagy levegő, és kimondtam.
- Én még egyszer sem voltam igazán szerelmes.
- Mi van?- néztek rám meglepődötten Kendallék.
- Nem voltam még szerelmes.
- De nem is jártál soha senkivel?- értetlenkedett Logan.
- De igen. Csak akkor nem voltam szerelmes. Vagy is először azt hittem, hogy az vagyok- rángattam a vállam.
- Ezt meg hogy érted?- húzta össze a szemöldökét Carlos.
- Van egy osztálytársam Dávid. Vele jártam. És aztán Mírával amikor a plázában megláttam egy másik lánnyal, nem fakadtam sírva. Nem törtem össze, és nem bánkódtam napokig. Nem éreztem semmit. Se haragot, se semmit. És akkor jöttem rá, hogy igazából nem is szerettem- meséltem el röviden a Dávidos sztorit.
- És azóta nem akart veled járni senki?- kérdezte Logan.
- Nem. A suliban mindenki fél tőlünk- mutattam magamra, Mírára, Gregre és Ádámra.
- Greget és Ádámot még megértem, hiszen ők őrültek. De tőletek miért félnek? Csak lányok vagytok- röhögött James.
- Én a helyedbe nem mondtam volna- mondta Greg.
- Miért?- röhögött még mindig James. Mírával nem válaszoltunk, csak felálltunk, és elindultunk felé. Láttam, hogy lehervadt a szájáról a mosoly, és menekülni akart. De Míra elkapta, én pedig hátrahúztam a kezét úgy, mint ahogy a rendőrök szokták. És azt hiszem Jamesnek fájt, mert felkiáltott. Végül megkegyelmeztünk rajta, és elengedtük.
- Na mi van, csak nem fájt?- kérdezte Carlos a röhögést elfojtva.
- Most már érted miért félnek tőlünk is?- tettem csípőre a kezem.
- Igen, csak ne csináljátok ezt többet- könyörgött James.
- Semmit nem ígérhetünk- kacsintott Míra, majd összepacsizott velem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése