26. rész Augusztus 15. szerda 17:07

Nagyon sokáig szórakoztunk a vízben, de olyan 5 óra körül kimentünk.
- Éhes vagyok!- nyafogott Carlos.
- Én is- értett egyet Míra. Hogy ezek ketten miért éhesek mindig...
- És mit akartok enni?- tettem fel a költői kérdést, ugyanis volt lángos, hot dog, palacsinta, hamburger, főtt kukorica és még sorolhatnám.
- Hát én kezdem egy lángossal, utána pedig eszek palacsintát, inni pedig egy citromos sört kérek- sorolta Míra.
- Aha persze...És ha mind a négyen eszünk, akkor itt hagyunk rohadt sok pénzt!- förmedtem rájuk.
- Egyetek amit akartok, mi álljuk.- vette fel a napszemüvegét Logan.- Elvégre pénzesek vagyunk.
- Meg egoisták- tettem hozzá.
- Hagyjál már ezzel az egoista szöveggel, ami igaz az igaz!- kérte ki magának Logan.
- Nyugi van! Nem kell leharapni a fejemet- nyugtatgatom. Válaszul csak legyint egyet.
- Tényleg! Sikerült felszedned a csajt?- röhögött Greg, Logan pedig felmutatott egy cetlit.
- Ez mi?- kérdezte Míra.
- A csaj száma- vigyorgott önelégülten a srác.
- Hát ez kész! Mitől jobbak ők, mint mi?- értetlenkedett Ádám.
- Ők a Big Time Rush...Szerinted mégis mitől jobbak?- röhögtem.
- Hát én is ezt kérdezem!
Válaszul csak még jobban elkezdtem röhögni és inkább ráhagytam.
- Szasza nem mennél el helyettem kajáért? Fáradt vagyok- nyafogott Míra. Na ezen veszekedtünk egy sort, de végül beleegyeztem. Ami elég rossz ötlet volt, mert a fiúk kitalálták, hogy akkor már hozzak mindenkinek egy lángost.
- Nem! Egyedül nem! Valaki jöjjön el velem!- kezdtem el hisztizni.
- Majd Kendall elmegy veled!- mondta Míra. Előszőr azt hittem rosszul hallok! Tudom, hogy Míra nagyon akarja, hogy összejöjjek Kendallel, de foglalkozzon a saját életével, nekem nem kell segítség!
Nagyon hosszú volt a sor a lángososnál és mi csendben vártunk. Ezt a csendet végül Kendall törte meg.
- Alig tudok rólad valamit...Mesélj magadról.
- Mit akarsz tudni?- mosolyogtam.
- Mi van apukáddal? Hol lakik?
- Debrecenben lakik a 16 éves húgommal és az élet társával egy rohadt nagy házban. Van egy jól fizető állása, így telik nekik mindenre.
- De hát akkor miért nem költöztél vissza hozzá?
- Részben Míráék miatt, részben pedig azért, mert utálom.  Egy 7 éves gyereket rábízott egy alkoholistára. Plusz volt egy kutyám, amit mindennél jobban szerettem, de apámat idegesítette és kirakta a házból az utcára. Másnap pedig az utcán találtam halottan. Ezek után nem tudok neki megbocsájtani- meséltem. Amikor a kutyám meghalt nagyon összevesztem apámmal. És ez pont az előtt volt egy héttel, mielőtt anyámmal elköltöztünk.
- Sajnálom.
- Nem kell sajnálnod...Ezen már a sajnálat sem segít. De mi van a te családoddal?
- Amerikában élnek. Van két testvérem, Kenneth és Kevin. Próbálok minnél többet haza menni hozzájuk, de ezt nem olyan könnyű megvalósítani...
- Akkor félig- meddig egy cipőben járunk.
- Hát nagyjából- értett egyet velem.
A beszélgetés nagyjából eddig tartott, mert sorra kerültünk. Mielőtt még visszamentünk volna a lángosokkal, Kendall beállt a fagyishoz is a sorba.
- Most mindenkinek akarsz vinni fagyit?- kérdeztem.
- Nem, csak Carlosnak- adott rövid választ.
- De miért?
- Mert ma van neki a születésnapja. Igaz, hogy már kapott tortát, de had örüljön a fejének- magyarázta.
- Ne már! Ma van Carlos szülinapja, és nekünk nem szóltatok?- döbbentem le.
- Ő kérte, hogy ne legyen nagy felhajtás...
- De attól nekünk még szólhattatok volna! Nem vettünk neki semmi ajándékot!
- Akkor majd ti adjátok oda neki a fagyit!- röhögött Kendall.
- De nem fog megsértődni?
- Biztos nem csinál belőle nagy ügyet. Az nem Carlos lenne, ha behisztizne rajta- nyugtatgatott Kendall.
Végül vettünk Carlosnak 4 gombóc csoki fagyit, csokiöntettel.