2014. augusztus 10., vasárnap

27. rész Augusztus 15. szerda 17:37

Amikor visszaértünk a kajákkal a többiekhez, Míra egyből kiszúrta Kendall kezében a fagyit.
- Kié a fagyi? Kérlek mondjátok, hogy az enyém!
- Nem a tiéd. Carlosnak ma van a szülinapja, és azt kapja tőlünk ajándéknak- magyaráztam.
- Ajj, ne már!- biggyesztette le a száját Míra.
- Hány éves lettél?- érdeklődött Ádám.
- 21- jelentette ki büszkén Carlos, nekem pedig leesett az állam. 21 éves?! Három évvel idősebb nálam...
- Basszus, már milyen öreg vagy!- röhögött Greg.
- A többiek se sokkal fiatalabbak. Logan szeptemberben lesz 21, James júliusban volt 20, Kendall pedig novemberben lesz 20- sorolta.
- Én valamiért tök azt hittem, hogy ilyen 18-19 évesek vagytok- mondtam.
- És Carlos a legidősebb? De hát ő a legidiótább- tanakodott Míra.
- Az idiótaság nem kortól függ. Szasza is idősebb nálunk, mégis idióta- röhögött Greg.
- Pont te mondod? Tavalyi osztálykiránduláson az állatkertben voltunk, és minden állat ketrecéhez ti rohantatok oda először, miközben az állatot elneveztetek, mint például minidumbó, nagydumbó, zewra és hasonlók. Nem voltatok túl kreatívak...- meséltem.
- Jó, de mi ezt megtehetjük. Te viszont nem, mert négyünk közül te vagy a rangidős!- magyarázkodott Greg.
- De én ezt nem is csináltam!- kezdtem el vitatkozni.
- Ezt nem, de beleültél egy bébihintába és 20 percig tartott, mire ki tudtál szállni belőle!
- Az egyszeri eset volt!
- Az állatok elnevezése is egyszeri eset volt!
- Basszus már! Mindketten nyugodjatok le a picsába!- kiabált ránk Ádám.
- Te meg ne káromkodj, mert itt van mellettünk egy köpésre a játszótér, ahol kisgyerekek játszanak!- szóltam rá Ádámra ugyan olyan hangerővel, ahogyan ő ránk.
- Játszótér?- csillant fel Carlos szeme, én pedig bólintottam egyet. Fél másodperc múlva már csúszdázott. Hát persze, ő Carlos, az örök gyerek.
- Carlos ne égess már le minket!- takarta el az arcát Logan, de minden hiába. Rajta kívül mindenki a játszótéren volt.
- Szia hercegnő! Ide tudnád adni a vödrödet egy percre?- kérdezte James egy szőke, körülbelül 6 éves kislánytól, aki éppen homokozott. A kislány felnézett Jamesre és tátva maradt a szája, majd felpattant és elkezdett futni.
- Anya! Itt van James Maslow!- kiabálta a kislány.
- Akkor elviszem a vödrödet!- kiáltott utána James.
- De aranyos kislány! Szasza nekem kell ilyen!- nyafogott Míra.
- Mármint gyerek?- kérdeztem meglepődötten.
- Nem basszus, vödör- válaszolt flegmán.
- Jó bocs. Csak meglepődtem, hogy gyereket akarsz...hiszen magadra sem tudsz mindig vigyázni, akkor mi lenne egy gyerekkel? Bár mondjuk jól mutatna melletted...- tanakodtam. És már láttam magam előtt, ahogy James és Míra egy ilyen szőke kislány kezét fogják. Az a kislány pedig nem más, mint a közös gyerekük. Gondolataimból egy sikoly zökkentett ki. És nem más sikoltott, mint Vivi. Mellette pedig James és Carlos nevetett, Carlos kezében a vödörrel. Egyyből átláttam a helyzetet...persze, hogy leborították vízzel. Ezen akaratom ellenére is elmosolyodtam. Jó látni, ahogyan kicsesznek a fiúk Vivivel. Vivi még kiabált egy sort, de nem hallgattuk meg, mert visszamentünk megenni a lángosokat.
- Hé! Inni kéne Carlosra...vagyis nem Carlosra, hanem a szülinapjára. Hiszen csak egyszer 21 éves az ember!- ötletelt teli szájjal Greg.
- Én benne vagyok.- bólintott Logan.- Greg gyere! Elmegyünk piáért!
- De ne hozzatok sokat, nem kell, hogy leigyuk magunkat a sárga földig!- szóltam utánuk. Mert én tuti, hogy nem fogok inni, és nem akarok majd rájuk vigyázni, nehogy csináljanak valami hülyeséget...
- Nyugi, majd mi tudjuk mennyi kell!- mondta Greg.
- Ettől féltem- motyogtam.
- Nyugi Szasza! Kicsit iszogatunk és ennyi! Úgyse piáltál be még rendesen soha! Pont itt az ideje!- lelkesedett fel Míra.
- Ne már, hogy nem rúgtál még be soha!- lepődött meg James.
- Nem igazán szeretek inni...tudjátok, anyám miatt- magyarázkodtam. Amikor anyám elkezdett inni, én megfogadtam magamnak, hogy soha nem fogok alkoholt inni, nem leszek olyan, mint ő.
- Na, csak ma igyál egy kicsit! Csak egyszer élünk...- kezdte el a mondatot Míra és várta, hogy befejezzem.
- De akkor nagyon- válaszoltam unottan. Míra nyár elején kitalálta, hogy legyen egy mottónk, ami nem más lett, mint hogy: Egyszer élünk, de akkor nagyon. És azóta ezzel a mondattal ösztönözzük egymást a hülyeségekre.
- Ez a beszéd! Csak jöjjenek már a fiúk!- mérgelődött Míra. A barátnőm alap járaton imád bulizni és egy- egy buli alkalmával mindig iszik egy kis alkoholt, de csak mértékkel. Már előre félek, mit fog csinálni részegen...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése